Mi a kedvenc versetek?

Petőfi- Egy gondolat bánt engemet

Petőfi- Még kér a nép

Radnóti- Nem tudhatom

Karinthy Frigyes - Nem mondhatom el senkinek

Sajó Sándor - Magyarnak lenni

Én sem vagyok versrajongó, de ezt szeretem

William Blake: A TIGRIS

Tigris! Tigris! éjszakánk

Erdejében sárga láng,

Mely örök kéz szabta rád

Rettentõ szimetriád?

Milyen katlan, mily egek

Mélyén gyúlt ki a szemed?

Szárnyra mily harc hõse kelt,

Aki e tûzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész

Fonta szíved izmait? És

Mikor elsõt vert szived,

Milyen kar s láb bírt veled?

Milyen põröly? mily vasak?

Mily kohóban forrt agyad?

Mily üllõre mily marok

Törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,

Mosolygott rád a mestered?

Te voltál, amire várt?

Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk

Erdejében sárga láng,

Mely örök kéz szabta rád

Rettentõ szimetriád?

(Szabó Lõrinc)

Francois Villon a bitóról

Francia vagyok Páris városából,

mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,

s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,

és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

Nem tudom mennyire számít versnek, de nekem mindig is kedvencem volt Dante-től az Isteni színjáték.

[link]

Én sem vagyok egy nagy verses, de ha választani kéne, valamelyik József Attila verset mondanám Szerelmes vers, esetleg Tiszta szívvel.

Babits Ősz és tavasz közöttjét is szeretem.

Hollós Korvin Lajos: Csonka vers

Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején,

idén lett csak készen, idén sem egészen.

Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen

sántikált a címe, minden lába ríme.

Újra kezdtem, s ezalatt félesztendő leszaladt,

de az égre nézve alig vettem észre.

Az égen egy felhő szállt, s az a felhő nem is szállt,

lebegett vagy állt tán, mint egy őr, várt rám.

Azt a felhőt néztem én, míg e forgó év felén

csak lehullott onnan, mint katona holtan.

Ismét kezdtem: Háború lett a címe, száz sorú

volt az első versszak, jajgatott mint vert had.

Jaj mit is kerestem itt, katonák holttesteit,

bűverő terelte lépteimet erre.

Kutattam a tárva tárt messze hajló láthatárt,

föllelem, reméltem, nyitját, minek éltem.

Életemmel kezdtem el, háborúban vesztem el,

én másról akartam szólani e dalban.

Másról én, de nem lehet, valaki nem engedett,

tán a ma lepergő, oszló testű felhő.