Milyenek a jó karakterek a könyvekben? Kinek milyen jellemű a kedvence? Akiről szívesen olvas

E/3-ban és E/1-ben is olvasok, mindkét fajtában olvastam eddig jót is, rosszat is. Fantasyt ritkán olvasok.

Számomra a jó karakter:

-komplex

-vannak hibái is (tehát nem ilyen szupertökéletesek még a főszereplők sem)

-hiteles

-következetesen viselkedik

-meg lehet érteni a viselkedését, még ha nem is szimpatikus

-egyedi, nem tucat (ha még egyszer olvasok egy olyan népszerűtlen, de meseszerűen gyönyörű lányról, aki nem tudja magáról, hogy gyönyörű, és a legrosszabb tulajdonsága az, hogy sokszor elesik a jópasik előtt, főbelövöm magam)

és akkor a személyes preferenciák a kedvenc karakterekről

-nem teljesen hülye (nem tolerálom a butaságot)

-nincsen tökéletesnek beállítva, miközben nem az (pl. bunkó és öntelt)

-nem teljesen pipogya, van benne egy pici vagányság

Én az E/3 történeteket preferálom, szerintem úgy változatosabban lehet írni. Fantasy jöhet, de csak a komolyabb fajtából - tehát nem azt akarom olvasni, hogy egy 15 éves hogy szeret bele az első halhatatlanba, akivel csak találkozik. Alapvetően azokat a könyveket viszont nem szeretem, ami csak úgy megtörténhet bárkivel. A high fantasy általában jöhet, az urban/dark fantasy műfaját is szeretni szoktam. Abszolút kedvenceim Tolkien művei (a Gyűrűk Ura világa, nem az ilyen Farmer Giles of Ham) illetve Neil Gaiman.

Karakterekből az intelligens fajtát szeretem, illetve aki kompetens. Nagyon nem jön be ez a "jaj-mit-is-csináljak" karakter, aki kb végig magát sajnáltatja. Szintén bejönnek azok a karakterek, akik ugyan elég erősek lennének ahhoz, hogy fordítsanak a dolgok állásán, de vagy valamilyen okból kifolyólag vagy csak így viccből nem teszik. Ezen kívül még a kicsit őrülteket szeretem, valamint az érdekes mellékszereplőket, mint mondjuk a Galaxis Útikalauzból Wowbagger, a végtelenül meghosszabbított, vagy az esőisten Rob McKenna.

A szokatlan, hibás jellemű, életszerű karaktereket szeretem, mert ezek valóságosak. Senki sem jellembajnok herceg és nincsenek velejéig romlott gonoszak sem.

Hibákkal rendelkező emberek vannak, saját értékrenddel és célokkal, az pedig, hogy mi jó és mi rossz, viszonyítás kérdése.

Általában nem az esetem a fantasy műfaj, mindössze két fantasy szerző van, akiknek a műveit mégis kedvelem: Terry Pratchett (az ő könyveit nagyon) és Darren Shan.

Ha csak egyetlenegy főszálon fut a történet, az az egyik véglet, ha rengeteg alig fontos mellékszál van, az a másik. Meg kell találni az arany középutat a kettő között. Nem vagy alig fontos mellékszálak semmiképp se legyenek benne, ezek csak a terjedelmet növelik, a történetet azonban nem viszik előbbre, így fölöslegesek. De a történet fő szálának szempontjából fontos mellékszálak természetesen lehetnek, sőt, nem is árt, ha van pár ilyen.

Nem preferálom sem az E/1-et, sem az E/3-at. Mindkettőre vannak nagyon jó példák (az E/1-re például Rejtő azon könyvei, amelyeket részben Fülig Jimmy szemszögéből ír - zseniálisak), és természetesen kevésbé jók is. Alapvetően a narráció egyik módját sem részesítem előnyben a másikkal szemben.

Milyen a jó karakter? (nem a KEDVENCEM, hanem a JÓ)

-Reális, olyan, hogy akár létezhetne is.

-Valamilyen szempontból egyedi, különleges. Igazi "egyéniség".

-Érdekes. Bár ez sokban múlik a narráción, mert egy jó író egy egyébként dögunalmas karaktert is képes érdekesen bemutatni.

-Lehet vele azonosulni. Mindenkinek más az, hogy milyen típusú karakterrel tud azonosulni, így ennek szempontjából számít az, hogy kik a célközönség. Leginkább a főhős vagy narrátor szerepére olyan karaktert érdemes választani, akivel az olvasók többsége tud azonosulni.

Milyen jellemű általában a kedvencem? (az egyéni igényeim következnek)

Nem lehet egyfajta karaktertípusban meghatározni azt, hogy általában kiket szoktam kedvelni, mert ugyanúgy imádom Raszkolnyikovot a Bűn és bűnhődésből, mint Fülig Jimmyt Rejtő könyveiből, vagy Terry Pratchett Széltolóját. Általánosságban azonban megfogalmazhatunk pár közös vonást.

Életkoromból adódóan a fiatal (huszon- vagy harmincéves) férfi karakterekkel tudok leginkább azonosulni, így általában a kedvenceim is közülük kerülnek ki. A kedvencem a maga módján mindig egyéniség. Sosem rosszindulatú. Jó szándékú (bár általában esendő, és számos emberi gyengeséggel rendelkező), többnyire vidám és optimista figura, aki a rázósabb helyzetekben is több-kevesebb sikerrel feltalálja magát, és a maga - néha elég egyedi - módján aztán valahogy mindig ki is keveredik a csávából.

Végezetül jöjjön pár kedvencem - mindenhonnan, mindenféle -, hogy lásd, ilyesmiket kedvelek a leginkább. Pár szóban megkísérlem összefoglalni azt is, hogy miért pont ők.

-Raszkolnyikov. Fiatal férfi, de ez alap, azt hiszem, az összes többi kedvencem is az. Intelligens, önálló egyéniség, határozott, saját elgondolásokkal az életről és a világról. Cselekvő, kezdeményező, mégis vannak emberi gyengeségei (nem is kicsik). Fejlődőképes, gondolkodó ember.

-Fülig Jimmy. Magához képest intelligens, kreatív és találékony ember, törhetetlen optimizmussal és lelkesedéssel az élet és a világ iránt. Neki is számos gyengesége van, és egy imádnivaló, sajátos, örökké derűs világszemlélete minden katasztrófa közepette is.

-Széltoló. Igazi egyéniség sok-sok hibával, de sok-sok pozitív tulajdonsággal is. Intelligens, kreatív, és roppant leleményes, amikor arról van szó, hogy hogyan kell megúszni valamit. Örökké optimista, sosem veszíti el a humorérzékét ő sem. Találékony, esendő és emberi.

-Bátky János (A Pendragon legenda narrátora). Első blikkre esetlen, csetlő-botló, kétbalkezes bölcsész, akinek erénye a műveltség és az intelligencia. A történet folyama azonban valamelyest rácáfol ezekre a gyengeségekre, Bátky ugyanis számos helyzetben figyelemre méltó talpraesettségről, bátorságról és leleményességről tesz tanúságot.

(Ajánlott olvasmányok a válaszomhoz:

Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a Kapitány; A megkerült cirkáló

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Szerb Antal: A Pendragon legenda

Terry Pratchett: A mágia fénye; Érdekes idők)