Éppen elkezdtem írni egy történetet. Érdekelne a véleményetek, hogy folytassam e?
És íme a történet:
A nevem Nina. Ezeket a sorokat is csak azért írom, hogy megértsétek, amit tettem… és amit tenni készülök. A dolgok nem olyan egyszerűek, mint azt ti gondoljátok. Az elkövetkezendő oldalakon az elmém legsötétebb bugyraiba kalauzollak el benneteket. Minden, amit itt leírok igaz, bár ismerve az átlagot nem fog hinni nekem. A legtöbben csak abban hisznek, amit látnak, nem képesek jobban kinyitni a szemüket és felfedezni a körülöttünk zajló káoszt. Remélem még ezek után is folytatod az olvasását. És akkor kezdjünk is hozzá!
1.
Minden azon a napon kezdődött. Új iskola, új lehetőségek, új barátok… Ez volt a 7. iskolám az elmúlt 4 év alatt. A szüleimmel egyfolytában költöztünk. Hiába kérdeztem, hogy miért, a válasz mindig csak az volt:”Munka miatt!” Pedig ez hülyeség, szemenszedett hazugság. Mindkét szülőm író volt, úgyhogy az utazás volt az egyetlen dolog, amire nem volt szükségünk.
Az osztályterem egy elég kicsi (az átlagosnál kisebb) szoba volt. A legtöbb padban ült valaki. Mindenféle kategória felsorakozott: voltak ott emók, zsenik, rockerek, punkok, műszaki zsenik, libák, focisok és persze a nyomik. Szépen lassan elindultam a terem vége felé az egyik padhoz. Csak utána vettem észre, hogy a fele már foglalt. Egy bíborhajú, arany szemű fiú rajzolgatott rajta. Óvatosan megkopogtattam a deszkát.
- Bocsi szabad ez a hely?
- Attól függ, kinek- úgy tűnik vicces kedvében volt a srác. Pech, hogy én nem voltam.
- Idióta mit gondolsz kinek? Talán a szomszéd bácsinak?- Reméltem a hangom elég gúnyosnak hatott.
- Szeretem a szomszéd bácsit. Kiskoromban mindig adott cukorkát!- Azt hittem az előző válaszom megtette a várt hatást. Tévedtem.
- Tudod mit, inkább átülök más hova.
- És ha ez az utolsó hely?- Hát ez nem az én napom.
- Hogy lehet, hogy ilyen megnyerő személyiséggel és fantasztikus humorérzékkel áldott meg az ég és mégsem ül melletted senki?- Először elpirult, utána viszont az arca egyre fehérebbé kezdett válni. Megbántottam. Nagyon.
- Figyu, sajnálom ez itt az első napom, nem ismerek senkit és ettől ideges vagyok. És tudniillik, ha ideges vagyok, mindenkire ráförmedek. Amúgy Nina vagyok, téged hogy hívnak?
- John. Amúgy én is kicsit túlreagáltam… Honnan jöttél?
- Angliából.
- És mért pont az USA-ba? Minden álmom lenne Európában lakni.
- A szüleim munkája… Mit rajzolsz?- Jutott eszembe, ahogy a kezében tartott tollra néztem.
- Semmi érdekeset…
- De azért még is!- Kitéptem a kezéből a rajzlapot. Fura, nem az, amire vártam. A képen egy agy volt, ami különböző részekre volt osztva.
- Ez meg mi a…?
- Mondtam, hogy ne nézd meg! Úgysem értenéd!
- Próbálkozzunk azért! Magyarázd el!
- Talán egyszer, ha úgy érzem, képes leszel hinni benne.
- Mi ez? Valami újabb hülyeség, amit csak a „beavatottak” értenek meg.
- Erről is csak Ők tehetnek…
- Kérlek, akkor legalább ne beszélj rejtjelesen!
- Tudod mit, találkozzunk ma a dombon, a Hill Street és a Freedom Street sarkán este hétkor.
- Ott leszek!
- Ne késs!
Épp, hogy kimondta megszólalt a fülsüketítő csengő. Az órák elkezdődtek.
Tudom ez nem olyan hosszú rész, de érdekelne mit gondoltok róla.
Heló!
Elég kiábrándító tud lenni, hogy valaki úgy tálal egy írást a nagyérdemű elé, hogy látszik, talán egyszer ha átolvasta, és akkor sem figyelt oda eléggé.
Továbbá, a fenti részlet semmire sem elég. A történetről semmit se tudunk meg, a karakterről minimális informáicó áll rendelkezésünkre a végére érve - és akkor még az időről, helyszínről nem is szóltam, mert azokról sincs kb. semmi.
Továbbá, a fogalmazás terén is nem ártana fejlődni, és ismételten átolvasni. Már ha ezt az irományt nem csak a családodnak, ismerőseidnek szánod. Mert akkor jó lehet, ha nekik tetszik, akkor kész, sikerült. Ha másoknak is meg akarod mutatni, esetleg még kiadásban is gondolkodsz, akkor ez édeskevés, néhol kínos, és szinte csak negatívumot lehetne még mondani róla.
Viszont itt jön az, hogy ha gyakorolsz, ügyelsz a stilisztikára, akkor biztos vagyok benne, hogy egy idő után elegendő menyniségű és minőségű írás áll rendelkezésedre, ami alapján már komolyabb kritikát, értékelést lehet mondani, és számodra is tisztább és átláthatóbb lesz az egész.
Hajrá!
A felvezetésben végig T/2.-ben szólítod meg a leendő olvasókat, az utolsó előtti mondat viszont E/2.-ben van, hiba. "Minden, amit itt leírok igaz, bár ismerve az átlagot nem fog hinni nekem." hiányzik innen egy szó, talán az, hogy "senki". "körülöttünk zajló káoszt" a jég zajlik, meg a sportesemény, a káosz viszont tombol vagy uralkodik.
"Ez volt a 7. iskolám az elmúlt 4 év alatt." Ha írsz, akkor nem 7., hanem hetedik és nem 4, hanem négy.
"Mindkét szülőm író volt, úgyhogy az utazás volt az egyetlen dolog, amire nem volt szükségünk. " Szerintem pedig nagyon is logikus, hogy egy író földrajzilag hiteles művet szeretne.
"Az osztályterem egy elég kicsi (az átlagosnál kisebb) szoba volt." Nem szoba volt, hanem terem.
"Mindenféle kategória felsorakozott: voltak ott emók, zsenik, rockerek, punkok, műszaki zsenik, libák, focisok és persze a nyomik." Értem, hogy mit akarsz mondani, de nem mondhatod így. Kezdd ott a mondatot, hogy "Voltak ott...". Ezenkívül eléggé ostoba mondat ez. Elismerem, hogy a legtöbb emóst, rockert és punkot fel lehet ismerni külső alapján. A műszaki, vagy egyéb zsenik, focisok és libák nem hiszem, hogy ennyire kitűnnének. A nyomikra nem tudok úgy reagálni, hogy ne sértselek meg téged.
"Egy bíborhajú, arany szemű fiú" Hogy mi?! Szerintem nincsenek bíborhajú fiúk, se aranyszeműek. Kivéve ha te egy kontaktlencsés, festett hajú homoszexuálisra gondoltál, mert akkor elnézést. Mindenesetre eredeti karakter azt meg kell hagyni.
"Idióta mit gondolsz kinek?" Ha ez lenne a második mondatod az első találkozásunkkor, én bizony megdobnálak a kontaktlencsémmel.
"Kitéptem a kezéből a rajzlapot." Én mindig úgy rajzoltam, hogy az asztalon volt a papír, nem a kezemben.
Több részletet nem idézek. Kicsit furcsa azért, hogy három perc beszélgetés és ismeretség után, a rejtélyes ifjú be szeretné avatni hatalmas titkába a főszereplőt.
Nem tudtam végigolvasni. Nagyon sokat kell még gyakorolnod, hogy jó legyen olvasni.
Nem vagyok író, nem értek hozzá, csak olvasó vagyok, de az ilyen mondatoktól kivagyok: "Az osztályterem egy elég kicsi (az átlagosnál kisebb) szoba volt." Most akkor mekkora volt az az osztályterem? Nem tudom elképzelni.
Gyakorolj és tanulj meg helyesen írni.
És egy írást legalább háromszor olvass át, mielőtt bárkinek is megmutatod!!!
1. Ténypeg olvasd át!
2. Ne legyen vámpiros!
3. Nekem egyébként tetszik :)
Nem nagyon tudom még megállapítani, hogy milyen lehet, de kiváncsi vagyok, hogy mit ábrázolt az a kép, vagyis mi az értelme annak.
Mindenesetre folytasd!
Sokat gondolkodtam mi is lehet John.
a, Valaki aki természetfeletti lények ellen harcol
b, Zombi
c, Agysebésznek készül
Amúgy nagyon tetszett. Ha blog létszi linket. ha meg nem kezdj el egyet!!!!!!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!