Ha az életed egy könyv lenne, milyen címet adnál neki? :D

Száraz olvasmány

mert hát lennének benne bőven unalmas részletek:

várt, várt, várt, még mindig várt, s eközben azon gondolkozott, hogy miért festették zöldre a falat. Talán jobb lett volna sárgára, mint abban a könyvkereskedésben Veszprémben... Jaj de jó volt Veszprémben! Majd el kellene menni oda megint.

S eközben továbbra is várt. Egyszer csak a folyosó végén megpillantott egy fásultan botorkáló takarítónőt, akinek a fején kék-fehér csíkos kendő volt. De igazából ez nem érdekelte, ezért inkább saját gondolataiba merült:

Vajon az óra pontosan jár? Hm, lehet, de ebből a szögből nem lehet látni, hogy mennyit mutat. Ahhoz fel kellene állni... Milyen sokat jelent, hogy ülök vagy állok! Máshogy jut a szemembe a fény, teljesen máshogy látok mindent! Ez igazán lenyűgöző. Szegény gépeknek milyen nehéz volt megalkotni a Mátrixot. S ha már itt tartunk: valószínűleg a Mátrix nem létezik, hiszen nem hagyták volna a gépek, hogy egy ilyen témájú film megjelenjen. Vagy talán éppen így akarják leplezni magukat? Lehet. Könnyen lehet.

S eközben várt, hátha kinyílik az ajtó. De nem nyílt.

Így újra a gondolataiba merült...

...

...

S ez csak fél percnek felel meg! Eléggé borzalmas olvasmány lenne. De a cím találó, ezt el kell ismerni!

#12

Azt pár sort amit irtál, elolvastam, és nekem tetszett :D Komolyan. Egyébként nekem is ilyemeken szokott járni az eszem :)

Tényleg tetszett?

Mert a jövő hónapban jelenik meg a Száraz olvasmány 24008. kötete. Egy hétvégémet írom le benne.

Haladós, haladós :D

Főleg a fogalmazásod tetszett, meg, hogy egyik témából, hogy következett a másik. Akár könyvet is írhatnál :) Találj ki valami témát, és írogasd, szerintem biztos meg tudnád csinálni, és nagyon ügyes vagy benne.

Látod? Még a semmiről is tudsz írni, és már van egy rajongód :D Egy elsőszámú rajongód :)

Na de szerintem ha kedved és időd is van rá, írj valamit. :)

Régebben írogattam, most egy regény vázlatán dolgozok több mint két éve, s még van mit alakítanom rajta. Azután pedig elkezdem írni is.

Talán egy kicsit nagy fába vágtam a fejszét, de majd valahogy kidöntöm azt a fát.

Jaj, és egy cím:

Életképek

A vak asszony visszanéz

Tömegverekedés a lakatlan szigeten

Véres lábnyomok a levegőben

Vajon milyen érzés, ha az ember boldog?

Persze, néha én is boldog vagyok. De az olyan ritkán van, hogy a szomorú időszak végére, már el is felejtem milyen érzés. És, amikor már épp megszoknám a bút, betolakodik a képbe, és feldobja a napomat, további jókedvet ígérve. De hazudik. Mindig csak hazudik. Most egy különösen hosszú szomorú korszakon vagyok túl, amelyet nemrég, ismét az egynapos vidámság szakított meg. Vajon miért csinálja ezt? Miért húzza el előttem újra és újra a mézesmadzagot? Kegyetlen. Inkább hagyna ott a szürkeségben. De mégis. Így legalább néha boldog vagyok. Még ha nem is sok ideig, de igazán jól érzem magam.

Ez spontán jött. Nem szól semmiről. Pont, mint az életem :)