Ciki, hogy kamasz létemre nem szeretem a Harry Pottert?

Nem, dehogyis.

Teljesen igazad van abban, hogy a HP eleje kedves kis meseregény (egyébként jópofa, de nem annyira nagy szám), a negyedik kötettől kezdve a többi pedig már nem túl említésre méltó.

Én tizenévesen olvastam mindkettőt, engem is valamivel jobban megfogott A Gyűrűk Ura. Komolyabb, színvonalasabb. Bár később ebből is kiábrándultam valamelyest a körülötte csapott hírverés, hűhó, műbalhé, és a középszerűen sikerült, hatásvadász hollywoodyi szuperprodukciók hatására.

Mindkét könyvsorozat jó, de túl van ajnározva mindkettő, főleg a HP.

Végre valaki egyetért velem abban, hogy a GYU filmet elszúrták. A zenéje az egyetlen, ami igazán tetszik - bár annak is jobb az eredetije, amely ihlette (a Carmina Burana). Egyébként számos helyes gyökeresen és megbocsáthatatlanul átírták, hogy az erkölcsi tanulságok és az elgondolkodtatás helyett látványos csatajeleneteket és puccos jelmezeket kapjunk, valamint megcsodálhassuk, hogy hű de mennyire nagy király az az ürge, aki a vizuális effekteket csinálta.

A GyU könyv jó, ötös skálán négyes. A filmet maximum egyszer lehet megnézni, akkor is csak a zenéje miatt.

Utolsó, valamelyest egyetértek veled. Én az általad említettek többségétől is olvastam (egyes-egyedül Joyce a kivétel), de azért volt szerencsém a HP-hez és a GYU-hoz is. Rejtő életem nagy szerelme lett, Camus, meg nem emlékszem, hogy konkrétan még kiket említettél, de Szerb Antal, Hrabal, Bulgakov, Dosztojevszkij, Hemingway, Voltaire és Orwell életem további szerelmei lettek. A GyU-ról és a HP-ról pediglen konstatáltam, hogy voltaképpen nem rossz könyvek.

Olvasni kell szépirodalmat is, és lehet olvasni könnyű szórakoztató irodalmat is. A szépirodalmi művek úgyis kialakítják az ember helyes értékítéletét, amely által képes lesz megítélni az olvasottak minőségét, értékét.

Kár, hogy a kérdező hozzászólásait nem lehet értékelni, mert erre az utolsóra megérdemelnél egy hatalmas nagy zöldet. Íme a - sajnos egyre kevesebb - értelmes ember egyike!

Lehet szórakoztató irodalmat is olvasni, a szépirodalom azonban nem nélkülözhető, aki mégis kihagyja az életéből az alapműveket, az nem tudja, miből marad ki; pótolhatatlan élményekkel és tanulságokkal lesz szegényebb.

A szórakoztató könyvek és szerzők között is vannak jók, én a maiak közül csak Terry Pratchettet és Darren Shant szeretem igazán, de Tolkien is jó. Lehet a sok pelyva között is gyöngyszemeket is találni néha, de nem többet, mint ahány tűt a szénakazalban.