Könyvet írok. Néha úgy érzem semmi kedvem hozzá, nincs kedvem írni. Szerintetek ilyenkor írnom kéne ilyenkor vagy nem?

Ha nincs kedved hozzá, akkor úgysem úgy fog sikerülni..

Hagyd nyugodtan, addig tedd félre, amikor kedved lesz hozzá előveszed. Ha nincs határidő, akkor nem hajt a tatár:)

Ha semmi kedved hozzá, ne erőltesd. De ha gyakran jön elő, hogy épp leülnél, majd semmi kedved, akkor érdemes végiggondolni, hogy tényleg akarod-e írni, vagy csak jó ötletnek tűnt elsőre. Ha be akarod fejezni, akkor érdemes néha-néha erőltetni a dolgot. Én nem vagyok híve a kapkodásnak, hogy ha az egyik műhöz nincs kedved, írj másikat, aztán azt is hagyd félbe, mert az ihlet csalfa, szóval tőlem ne is várd, hogy hasonlót javasoljak, de van, akinél ez bejött.

Ez ugyan általános módszer, de mivel keveset írtál, nem tudom, próbáltad-e már: ne csak írj. Az írás első lépése a leírtak szerkesztése (az ember egy nap múltán is foghatja a fejét, hogy te jó ég, én ezt a borzalmat gépeltem be tegnap? normális voltam?), ehhez az addigiakat értelem szerint át kell olvasnod. (Érdemes kis jelzőket elhelyezni a "napi adagok" végén, hogy később ne 200 oldalt kelljen átnyálazni öt plusz miatt.) Javítod a hibákat, ha találsz, és közben észrevétlenül is belesodródsz a hangulatba, így könynebb írni. (Így dolgozik a legtöbb író, mivel ez a leggyorsabb módja a kézirat megírásának és tisztázásának. Utána szerkesztő elé, aztán várni az elkerülhetetlent.)

Viszont ha azok közé tartozol, akiket eltölt a saját szavaik okozta elégedettség, bármikor képes vagy újraolvasni a leírtakat és elégedetten simogatod tőle a hasad, de írni már nem akaródzik, ez nem fog működni, ezzel csak az íráskedv ellen teszel. Ezt nem tudhatom, ki kell próbálni.