Az eddigi nem épp rózsás életemből szeretnék írni egy könyvet. A motiváció meg van. A megkezdésével vannak némi nemű gondok. Hogyan kezdhetném el? ( 16:L ) -->
Sziaasztok!
Bár még elég fiatal vagyok,de úgy érzem,hogy képes lennék megírni egy könyvet.Mint említettem az eddigi életem fájdalmas fordulataid szeretném papírra vetni...
(Néhol azért vannak örömteli pillanatok is... van két nagyon jó barátnőm akik mindig mellettem állnak bár sajnos az egyik 220km-re van tőlem,de minden nap beszélünk.)
Most egyébként 10.-be megyek és a könyvembe pedig 8.év végétől vagy magától a nyártól szeretném indítani.
Legfájdalmasabb dolgok,amikkel eddig szembesülnöm kellett.:
A szüleim 3 éve váltak el azóta anyukám nevel,de anyukámmal sem valami fényes a viszonyom,mostanában csak veszekszünk,( minden kis apróságon össze kapunk :| )
Egy testvérem van,aki 17/F.
Vele sem valami rózsás a viszonyom. A " barátainak " vélt személyek minden rosszba bele keverik.
Elhunyt nagyapám aztán papóm is. Papóm elvesztése mai napig nagyon fáj. :( Vele nagyon jó volt a viszonyom. Úgy éreztem,hogy egyedül ő az aki megért.Nagyon hiányzik.
Mint említettem most megyek 10.-be.
A 9.évem nagyon rossz volt. Szeptemberben még jól indult minden. Új környezet,új barátok.( Kivétel 4 volt osztálytársam) Egyszóval jó volt minden. Az átlagom novemberig 4,6 volt. Novemberbe viszonyt egy különös érzés kerített a hatalmába. A SZERELEM érzése. Őrülten szerelmes lettem egy 11.be. Szünetekbe is folyton a termük előtt sétáltam. Bizakodtam.REMÉNYTELENÜL.
Mondanom sem kell,hogy az átlagom ekkor már csak 4-es volt.
Kezdtem túl tenni magam a srácon,mikor is,mint említettem 4 volt osztálytársam(ellenségem) tovább boldogított a gimiben is. :( Teljesen rám szálltak... Ahol tudtak " belém rúgtak" Minden napom kedvtelen volt. :( Minden este azon gondolkoztam,hogy mit csináljak,hogy ne keljen suliba mennem,de igazolásom is legyen a napra,hogy ne minősüljön lógásnak. Terrórban tartottak... Aztán el kezdett célozgatni egy 9.-es nyelvis srác... Nagyon jókat beszélgettünk. Ami pár lánynak(akik őrülten szerelmesen voltak ebbe a srácba) nem igazán tetszett nekik,hogy ő nekem udvarolgat. Itt is konfliktus konfliktus hátán... :( De engem ez a srác nem érdekelt.
Aztán a 11.-es srácot sikerült el felejtenem. ugyanis szemet vetettem egy 12-re aki szintén nyelvis volt.
Nagyon hagytam magam befolyásolni. Nagyon meg akartam neki felelni. Már utólag belátom,hogy ez is mindhiába.Ugyanis így sem kellettem neki... REMÉNYTELENÜL szerettem/szeretem mai napig. A lányok még ekkor sem szálltak le rólam. Eleve nehéz egy olyan osztályba járni,ahol nincs fiú és több mint 30 lány van.
Év végére a a 4,6-os átlagból 3-as lett... Szerintem értitek miért...
válasza:Nem te vagy az első, aki az életéről akar regényt írni, és nem te vagy az első, aki hasonlóan borzasztónak ítéli. Volt itt durvább is (hasonló korú lány "túl mindenen"), ez egyelőre átlagos emberi sors. Miért érdekelne bárkit is?
Nézd, attól, hogy szerinted az életed érdekes és megható, még nem feltétlenül lesz az. Főleg nem kéne belőle regényt írni, ha azt sem tudod, hogy fogj hozzá. Ennyi erővel forgathatnál filmet is. Komolyan mondom, ez tucatjelenség, amit érzel. Nehéz lesz feldolgozni, de el kell fogadnod. Később, ha az emlékek nem hagynak nyugton, akkor úgyis eljutsz arra a pontra, hogy kiírd magadból, akkor már nem kell segítség, hogy kezdd, menni fog. De addig ne foglalkozz a könyv ötletével, élj még.
válasza: válasza:Én azt javaslom, írd ki magadból, hiszen az írást terápiás célokra is használják. Sőt, ki tudja, lehet, hogy valakinek még tetszeni is fog, bár a fogalmazásodon és a helyesírásodon van mit javítani.
De! Ezek egy teljesen átlagos lány érzései, nincs ebben semmi rendkívüli. Rengeteg ember elégedetlen magával, a környezetével, az életével. Lehet, hogy ez neked nagy dolognak tűnik, mert te benne vagy nyakig az életedben, de mi, olvasók, akik kívülről, magasról szemléljük a történetedet, rájövünk, hogy ez csak egy nagy egész pici darabkája. Őszintén, amit itt leírtál, érdektelen, nem éppen egy történetalap, és igazából mindenki megrántja a vállát, hogy és ez engem hol érdekel? Ha nem úgy írtad volna le, mintha a te életed lett volna, hanem mint egy alaptörténetet, igényesen megfogalmazva, akkor még lehet, hogy valakinek sikerül is felkeltened az érdeklődését. De igazából ez nem egy könyv alapanyag, csak ha szépen átdolgozod. Kell lennie alapszituációnak, aztán egy fordulatnak, majd egyéb cselekménynek, csavaroknak, fordulópontoknak, majd egy lezárásnak. Mivel senkinek az élete nem ilyen, ezért a sajátodtól is el kell távolodnod. De onnantól kezdve már nem te leszel, hanem egy másik személy fog a történeted lapjai közt rejtőzni.
Ne feledd, egy jó író ott van mindenben, de nincs ott semmiben!
Szóval ahhoz kevés, gyenge, hogy mások szórakoztatására írd, ahhoz kellőképp át kell írnod a történteket, hogy megfelelő dinamikájú könyvet kapj, viszont terápiás célnak nagyon hasznos, hajrá!
Sok sikert, bármelyik opciót is választod =)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!