Mi a véleményetek a "Tizenhárom okom volt" című könyvről?

Nekem nagyon tetszett, 16 évesen olvastam.

Tizenöt éves voltam, mikor először olvastam, most elolvastam még egyszer, hátha nem értettem a mély, lélektani mondanivalóját, de rá kellett jönnöm, hogy nincs olyan. Az ötlet - egy öngyilkos lány halálon túlról érkezett érzelmi terrorja - önmagában nem lenne rossz, a magnó zseniális, szívesen olvastam, amíg rá nem jöttem, hogy az összes ok annyira gyerekes. Nem egy érett lány indokolt (már ha az ilyesmit lehet indokolni) öngyilkosságáról volt szó, csupán az antiszocializmus és a bizalmatlanság következményeként bekövetkezett depresszióról, és annak tragikus végkifejlettjéről. Az, hogy a főszereplő (nem a mesélő, hanem Hanna, aki öngyilkos lett) másokat vádol, önmagát pedig tökéletesként állítja be, egyáltalán nem szimpatikus, Clay, az elbeszélő pedig idegesítő. Nyilván hatalmas érzelmi megterhelést jelenthet ilyen kazettákat hallgatni, de mégis, a reakcióiból kiderül, hogy Clay sem nem okos, sem nem erős jellemű. Egy rettenetesen gyenge karakterfejlődésről beszélhetünk a végén, az utolsó oldalon, de úgy őszintén, nekem nem tetszett a könyv, a gyengeségről és a tipikus tinédzserkori problémák rettenetes és nagyon is rossz kezeléséről, valamint egy beteg lelkű lány roppant 'mélyenszántó' monológjáról szól. Olyasmit akar feldolgozni, olyasmire keres indokokat a szerző, amik jobbak megindokolatlanul. Hiszen gondoljunk bele; tizenhárom (tizenkettő) ember elkövetett egy-egy hibát. Ezek a hibák összegyűltek, és az 'áldozat' öngyilkos lesz. A tizenkét ember boldog tudatlanságban élne tovább, ha Hanna nem nyúlna vissza a halálból és nem állítaná be őket rettenetes pszichopataként. Őszintén, van ennél önzőbb cselekedet?

Elnézést, nem a mangó, hanem a magnó zseniális.*

szerintem elég idióták az okai..

Két év után rátaláltam a válaszodra, elolvastam mindent itt. :D Kíváncsi vagyok a véleményedre, ha esetleg még erre jársz :)