Mik a nehézségek, bukkanók, ha valaki E/1-ben, illetve E/3-ban ír könyvet?

E/3-ban nehezebb megszerettetni a szereplőket szerintem, de legalábbis nem látunk annyira a "fejükbe", tehát nem feltétlen látjuk át annyira a motivációjukat, stb, mintha E/1-ben lenne megírva.

De összességében én E/3-ra szavaznék. Az eddigi kész novellám E/1-ben írtam, de rájöttem azóta, hogy sokkal részletesebben tudtam volna kifejteni, ha E/3-ban teszem.

Az előző válaszolók hasznosakat mondtak. Én ezt javaslom átolvasásra:

[link]

Nem tudom, konkrétan hanyadik szerkesztett verzió, Jud többször visszatért erre a témára, de talán ez az egyik legrészletesebb, legteljesebb cikk (a Boncnok verziója rövidebb, ha jól emlékszem).

E/1-ben az adott szereplő szemszögéből látjuk a világot, és az illető a maga módján mesél, ami számos olyan írói fogást lehetővé tesz, amelyeknek egyébként semmi keresnivalójuk egy irodalmi műben. Jó példák erre Rejtő Jenő azon könyvei, amelyeket részben Fülig Jimmy mesél: a tanulatlan, de jólelkű fiatalember katasztrofális helyesírása rengeteg poén forrása.

Én jobban szeretek E/1-ben írni, mert kevésbé tárgyilagos. E/1-ben belebújsz a főszereplő bőrébe, és mesélsz. Bár ahogy már elhangzott, vannak buktatói ennek az elbeszélési módnak, ezeket meg lehet oldani. Ahol a narrátor nem volt jelen, azt megtudhatja másnak az elmondásából, elolvashatja az újságban, vagy akár megoldhatod úgy is, hogy két szereplő felváltva meséli a történetet.

Én az E/1 et nagyon nem szeretem...plusz, mivel E/3ban írok, így nyugodt szívvel kinyírhatom a főszereplőt:) ez kivitelezhetetlen, hogyha ő meséli a történetet:)

persze ezt is meg lehet oldani, ha a végén kiderül hogy pl egy naplót, vagy egy írott vallomást olvastunk:)

27/N

E/1-ben többnyire csak egy szálon futhat a cselekmény, hiszen "én" vagyok az aki megélem a dolgokat, és számos olyan körülmény van, amiről én nem tudhatok, csak úgy belecsöppenek. Erre nagyon jó példa Laurell K. Hamilton Anita Blake a vámpirvadász sorozata.

E/3 Több szálú cselekmény is lehetséges, két-három szálon is viheted a mesédet, aztán ezek a szálak olykor találkoznak, szétválnak. Nekem a leírás is könnyebb így. Írta valaki, hogy nem láthatsz így annyira a fejébe a karakternek. De. Stephen King például előszeretettel alkalmaz "gondolati hangokat" amiket olykor el is nevez, mint a két Rose.ban Józanság asszonyság stb.

Te azt használd, amelyik neked könnyebb, amelyiket nem érzed nehézkesnek.

Az E/1 veszélye számomra, hogy túlságosan benne leszek a sztoriban. Értsd úgy, hogy magamról mintázom a főhőst.

A sztori dönti el, hogy melyik a jobb. Ha egy főszereplő van, aki szinte minden jelenetnél jelen van, akkor meg lehet írni az ő szemszögéből. De például egy múltban játszódó sztorinál meg használnám az E/3-at. Úgy könnyebben el tudok térni, a mai nyelvezettől.