Fontos, hogy, ha írok egy könyvet, az egész cselekménye meg legyen?

Lehet úgy is, de valóban nehéz és könnyen belezavarodsz.

Szoktak úgy írni, hogy csak az eleje van meg, szerintem ez is nehéz és sok hiba csúszhat a történetben: ellentmondások, mert nem emlékszel pontosan a korábbi cselekményre.

Nekem ijesztő a gondolat, hogy van eleje, a közepét írom, ahogy éppen gondolom, és a végére a megálmodott befejezést hozom ki. Ha kezdő vagy, ezt nem ajánlom. Persze meg lehet próbálni, nem tudhatom, mire vagy képes.

Jaj, és ha kell változtatni valamit a műben, mert hibás vagy nem tetszik neked, akkor változtass! Nehogy ahhoz igazítsd a további történést!

Elég ritka, hogy ebből valaki jó művet hozzon össze, de van rá példa. Viszont az ellentábor népesebb.

Megfigyelésem szerint ötven ilyen műből egy jut el a befejezésig. (És akkor még nem is beszéltünk a következetességről, koherenciáról, realitásról.) A többi útközben meghal, mert "épp nincs ihlet". Ha van vázlat (legalább egy elnagyolt), az arány valamivel jobb (nehéz megbecsülni, mert mindenki azt mondja, van vázlata, de olyan 30:1 körül lehet).

Persze ha ez neked megy, nem szóltam.

Kockáztass, írj így! Nem számít, hogy 50-ből 1-nek jön be ez!

TE, igen, TE benne leszel a két százalékban!

Ha nem tetszik, írd máshogy!

Ha az alapsztori nem jó, találj ki másikat!

Szóval írj, és ha nem tetszik, akkor majd vázlattal fogsz dolgozni, akár ugyanezen a történeten.