Szerintetek melyik magyar focistáról ír Szepesi Nikolett az Én, a szexmániás című könyvében? Dudzsák lenne? Ha nem ő, akkor ki?

Szóval a focista menő csávó.

Mármint a profi labdarúgó. Az élvonalbeli, a válogatott.

Ők jól keresnek, róluk állandóan írnak az

újságok, ők külföldi ajánlatokat kapnak, ők jó partinak

tűnnek, akár hosszú távon is. De köztük is vannak

legek. S énnekem a legjobb kellett.

Mármint nem a legjobb pasi, hanem a legjobbnak

titulált magyar játékos.

A SZTÁR.

Fiatalon került külföldre, nagy csapathoz, s ott

is gyors karriert csinált. A válogatottban is kulcsfigurának

számított, az értéke hétről hétre, hónapról

hónapra, évről évre nőtt. És hazai szinten elképzelhetetlen

magasságokba ért. A SZTÁR nem volt különösebben

vonzó a számomra, nem volt magas, izmos,

barna, macsós vagy ellenállhatatlanul férfias.

Inkább olyan mosolygós, félszeg, gyermekszerű. De

nem érdekelt, őt akartam, ráhajtottam, azt mondtam

magamban: nagy skalp. És így volt ezzel megannyi

csaj. A hírnév és hatalmas gazdagság hihetetlenül

vonzóvá tesz egy pasit. Mondom, be voltam

sózva, és mindenáron dugni akartam vele. Meg is

volt a tervem, hogyan cserkésszem be. Az egyik barátnőm

éppen a barátjával járt, vagy inkább kefélt.

Szóval ment az üzenet, hogy akkor négyesben vacsora,

jöjjön a SZTÁR, én ott leszek.

167

És jött. Négyen ültünk le egy asztalhoz, s bizony

nem nevezném azt egy vidám estének. Leginkább

hallgattunk. Néztünk előre, magunk elé meredtünk,

olykor bólogattunk, hümmögtünk, de sok szellemes

mondat nem hangzott el.

Kínos volt az egész.

A SZTÁR nem volt formában, jóllehet most nem

pontos beadásokat vártak tőle, hanem értelmes társalgást

vagy ha azt nem, akkor határozottságot, férfias

viselkedést, olyan stílust, amelyből egy nő pontosan

tudja, hogy hamarosan jó kezekbe kerül. Így

telt az este, arra már nem emlékszem, mit rendeltünk,

arra viszont igen, hogy utána elmentünk

négyesben az egyik bevásárlóközpont mozijába.

Bevallom, a film sem maradt meg bennem, gyanítom,

egy volt az amerikai szirupmozik közül, hanem

nagy meglepetésemre a film negyedénél, amikor

már marhára untam az egészet (a filmet és a

SZTÁR-t, aki mellettem ücsörgött bambán), a nagy

bombázó feléledt... Hogy mi történhetett vele, azt

nem tudom, talán a mozi sötét tónusa hozta elő belőle

a vagányabbik énjét. Onnantól be nem állt a szája.

Mondtam is magamban: szép, hogy ez most itt

dumálni akar velem, de hát egy moziban ülünk, miért

nem a vacsora alatt volt ilyen bőbeszédű, amikor

meg ült, mint egy oxigénhiányos ponty?

168

Nagyon csalódott voltam.

Valahogy nem ilyennek képzeltem. Sem az estét,

sem a SZTÁRT.

A mozi után kértem, hogy vigyen vissza a Belvárosba.

Mentünk az autójához, ott lépkedett mellettem,

külsőre olyan volt, mint egy kamasz, s egyszer

csak megálltunk egy böhömnagy autónál, egy

olyan kocsinál, amelyhez leginkább egy negyvenes

éveiben járó chicagói gengszter illik, vagy legalábbis

egy jól menő budapesti bróker, esetleg visszavonult

drogkereskedő.

Ott ültem abban a sok tízmilliót érő verdában, és

annyira tréfás volt, hogy a huszon-egynéhány éves

gyerek vezeti ezt a csúcskocsit, hanyag mozdulattal,

mintha világéletében luxusjárgányokkal közlekedett

volna. Elköszöntünk egymástól, s pontosan

tudtam, akárhány gólt csavar be szabadrúgásból, én

köszönöm szépen, férfiként már nem kérek belőle.

De ezzel még nem volt vége.

Éjszaka üzenetet kaptam tőle. Megvan az az idétlen

szokásom, hogy nem kapcsolom ki a telefont,

amikor megpróbálok aludni, úgy vagyok vele, soha

nem lehet tudni, ki telefonál, mondjuk Brad Pitt,

Orlando Bloom, vagy egy jóképű tűzoltó. Nem is

aludtam túl mélyen, pedig hajnal ötkor már edzésre

kellett mennem. Jött az üzenet a SZTÁR-tól, kö169

rülbelül hajnal három lehetett, s azt írta, otthon vár,

azonnal induljak.

Gondoltam, ez ám a vicces gyerek. Jobban mondva

szánalmas gyökér.

Szemtől szemben valahogy nem mondott ilyeneket.

Nem mert. Ott egy mulya nyavalyás volt.

Úgy tűnik, a luxuslakás, amelyben akkor éppen

élt, vagy néhány pohár ital előhozta a vadabbik énjét.

Nem válaszoltam neki.

Ő újra írt, valami olyasmit, hogy menjek fel hozzá,

mert nagyon jó lesz, nem bánom meg.

Erre sem válaszoltam - akkor feladta a küzdelmet.

Azóta sem beszéltünk egymással. Nem sokkal később

összejött az egyik celeb lánnyal. Magamban

sok sikert kívántam bimbózó szerelmükhöz - távol

a hazától, sőt egyre távolabb. Ott a messzeségben...

Szeretem a focit.