Szerintetek melyik magyar focistáról ír Szepesi Nikolett az Én, a szexmániás című könyvében? Dudzsák lenne? Ha nem ő, akkor ki?
Szóval a focista menő csávó.
Mármint a profi labdarúgó. Az élvonalbeli, a válogatott.
Ők jól keresnek, róluk állandóan írnak az
újságok, ők külföldi ajánlatokat kapnak, ők jó partinak
tűnnek, akár hosszú távon is. De köztük is vannak
legek. S énnekem a legjobb kellett.
Mármint nem a legjobb pasi, hanem a legjobbnak
titulált magyar játékos.
A SZTÁR.
Fiatalon került külföldre, nagy csapathoz, s ott
is gyors karriert csinált. A válogatottban is kulcsfigurának
számított, az értéke hétről hétre, hónapról
hónapra, évről évre nőtt. És hazai szinten elképzelhetetlen
magasságokba ért. A SZTÁR nem volt különösebben
vonzó a számomra, nem volt magas, izmos,
barna, macsós vagy ellenállhatatlanul férfias.
Inkább olyan mosolygós, félszeg, gyermekszerű. De
nem érdekelt, őt akartam, ráhajtottam, azt mondtam
magamban: nagy skalp. És így volt ezzel megannyi
csaj. A hírnév és hatalmas gazdagság hihetetlenül
vonzóvá tesz egy pasit. Mondom, be voltam
sózva, és mindenáron dugni akartam vele. Meg is
volt a tervem, hogyan cserkésszem be. Az egyik barátnőm
éppen a barátjával járt, vagy inkább kefélt.
Szóval ment az üzenet, hogy akkor négyesben vacsora,
jöjjön a SZTÁR, én ott leszek.
167
És jött. Négyen ültünk le egy asztalhoz, s bizony
nem nevezném azt egy vidám estének. Leginkább
hallgattunk. Néztünk előre, magunk elé meredtünk,
olykor bólogattunk, hümmögtünk, de sok szellemes
mondat nem hangzott el.
Kínos volt az egész.
A SZTÁR nem volt formában, jóllehet most nem
pontos beadásokat vártak tőle, hanem értelmes társalgást
vagy ha azt nem, akkor határozottságot, férfias
viselkedést, olyan stílust, amelyből egy nő pontosan
tudja, hogy hamarosan jó kezekbe kerül. Így
telt az este, arra már nem emlékszem, mit rendeltünk,
arra viszont igen, hogy utána elmentünk
négyesben az egyik bevásárlóközpont mozijába.
Bevallom, a film sem maradt meg bennem, gyanítom,
egy volt az amerikai szirupmozik közül, hanem
nagy meglepetésemre a film negyedénél, amikor
már marhára untam az egészet (a filmet és a
SZTÁR-t, aki mellettem ücsörgött bambán), a nagy
bombázó feléledt... Hogy mi történhetett vele, azt
nem tudom, talán a mozi sötét tónusa hozta elő belőle
a vagányabbik énjét. Onnantól be nem állt a szája.
Mondtam is magamban: szép, hogy ez most itt
dumálni akar velem, de hát egy moziban ülünk, miért
nem a vacsora alatt volt ilyen bőbeszédű, amikor
meg ült, mint egy oxigénhiányos ponty?
168
Nagyon csalódott voltam.
Valahogy nem ilyennek képzeltem. Sem az estét,
sem a SZTÁRT.
A mozi után kértem, hogy vigyen vissza a Belvárosba.
Mentünk az autójához, ott lépkedett mellettem,
külsőre olyan volt, mint egy kamasz, s egyszer
csak megálltunk egy böhömnagy autónál, egy
olyan kocsinál, amelyhez leginkább egy negyvenes
éveiben járó chicagói gengszter illik, vagy legalábbis
egy jól menő budapesti bróker, esetleg visszavonult
drogkereskedő.
Ott ültem abban a sok tízmilliót érő verdában, és
annyira tréfás volt, hogy a huszon-egynéhány éves
gyerek vezeti ezt a csúcskocsit, hanyag mozdulattal,
mintha világéletében luxusjárgányokkal közlekedett
volna. Elköszöntünk egymástól, s pontosan
tudtam, akárhány gólt csavar be szabadrúgásból, én
köszönöm szépen, férfiként már nem kérek belőle.
De ezzel még nem volt vége.
Éjszaka üzenetet kaptam tőle. Megvan az az idétlen
szokásom, hogy nem kapcsolom ki a telefont,
amikor megpróbálok aludni, úgy vagyok vele, soha
nem lehet tudni, ki telefonál, mondjuk Brad Pitt,
Orlando Bloom, vagy egy jóképű tűzoltó. Nem is
aludtam túl mélyen, pedig hajnal ötkor már edzésre
kellett mennem. Jött az üzenet a SZTÁR-tól, kö169
rülbelül hajnal három lehetett, s azt írta, otthon vár,
azonnal induljak.
Gondoltam, ez ám a vicces gyerek. Jobban mondva
szánalmas gyökér.
Szemtől szemben valahogy nem mondott ilyeneket.
Nem mert. Ott egy mulya nyavalyás volt.
Úgy tűnik, a luxuslakás, amelyben akkor éppen
élt, vagy néhány pohár ital előhozta a vadabbik énjét.
Nem válaszoltam neki.
Ő újra írt, valami olyasmit, hogy menjek fel hozzá,
mert nagyon jó lesz, nem bánom meg.
Erre sem válaszoltam - akkor feladta a küzdelmet.
Azóta sem beszéltünk egymással. Nem sokkal később
összejött az egyik celeb lánnyal. Magamban
sok sikert kívántam bimbózó szerelmükhöz - távol
a hazától, sőt egyre távolabb. Ott a messzeségben...
Szeretem a focit.
"akárhány gólt csavar be szabadrúgásból"
Ez tuti dzsudzsi
csak azert gondoltam Szalaira mert h korán külföldre kerult
de tényleg Balázs az!
1-es voltam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!