Mi a véleményetek róla?

Tisztán emlékszem arra az estére. Ugyanúgy kezdődött, akár a többi, de a vége más lett. Egészen más. A szobámban voltam, egy indiános mesét néztem. Hallottam, ahogy a szüleim a konyhában beszélgetnek, majd megemelkedett a hangjuk. Lerohantam és kérlelni kezdtem őket, hogy hagyják abba a veszekedést. Apám ekkor rám ordított, hogy takarodjak fel a szobámba, de az ijedségtől mozdulni sem bírtam. Ezután apám már sokkal mérgesebben ordibált anyámmal, majd egy hatalmas pofont kevert le neki. Zokogva guggoltam be a sarokba. Anyám ellenkezett apámmal, mindenért egymást hibáztatták. Apám ekkor teljesen begurult, kihúzta az egyik konyhafiókot, elővett egy nagy kést és anyám elé lépett. Anyám könyörögni kezdett neki, hogy ne tegye, a kezei remegtek, a hangja itt-ott elcsuklott. A könyörgése hiábavaló volt. Apám szemrebbenés nélkül döfte a kést a gyomrába, majd kihúzta. Anyám a földre akart térdelni, de ő elkapta a torkát és visszaemelte. Ismét mélyen a szemébe nézett majd egy erőteljes mozdulattal vágta el a torkát. Az asztalnak lökte, anyám a földre esett és pillanatok alatt elvérzett. Apám kezéből kiesett a kés. Felém fordult és kieredt a könnye. Abban a pillanatban azt hittem, hogy velem is végez, de nem tette. Fogta a telefont, tárcsázta a rendőrséget, kisétált a ház elé és feladta magát. A rendőrség engem is kifaggatott, szóról szóra kellett nekik mindezt elmondanom. Akkor láttam utoljára mindkét szülőmet. Apámat, ahogy bilincsben nyomják be a rendőrségi autóba a fejét és anyámat, ahogy a földön fekszik holtan egy hatalmas vértócsában. Még csak tizenkét éves voltam, nem kellett volna ilyet átélnem. Ez az egész nagyon mély nyomot hagyott bennem.

Csak is őszinte, kemény kritikát kérek! Szóljatok, ha van hiba, vagy valami nem stimmel.

A folytatásról csak annyit, hogy a kislányból sorozatgyilkos lesz:)

Köszönöm!