Mi a véleményetek a készülő könyvemről?

Egy nyers részlet,hibákét bocsi,még semmit sem javítottam ki.

Kérdés,érdekes,szerintetek folytassam?

Még mindig emlékszem anyám illatára.

Levendula, és a kamilla.

Hogyan is tudnám elfelejteni, mikor minden áldott nap ezt éreztem, mikor reggelente felém hajolt, és csókot lehelt az arcomra.

Képes voltam órákon át ülni szótlanul anyám mellet a fűzfánk alatt, a kertünk végében, hallgatva a meséit, amik távoli országokról, királylányokról, és sárkányokról szóltak.

Bámulattal néztem, ahogy a nyári nap sugarában fényesen csillogott szőke haja, akár az arany.

Ha anyámra gondolok, és lehunyom a szememet, még mindig feldereng előttem ez a kép, van ami örökre eltűnik, de ezek az emlékek soha.

Apám alig nyolc éves koromban hagyott itt minket, a tüdőrák vitte el.

Csak mi voltunk egymásnak, aztán jött a fertőzés,megváltoztatva az egész életemet.

Hogy hogyan kezdődött?

Senki sem tudja, az emberek csak találgattak.

Úgy emlékszem, hogy egyszer láttunk a híradóban egy riportot, miszerint egy férfi megölte az egész családját, majd egy vérszomjas őrülté változott, aki minden útjába kerülő embert megharapott.

Az egyik áldozata egy hatéves kislány volt.

Azt hitték hogy egy tébolyodott drogos.

Végül a rendőrök elkapták, de sokukat szintén megharapta az őrjöngő férfi.

Ez az egész dolog, akkor nagyon felzaklatott, majd anyám idegesen kikapcsolta a készüléket, és szorosan magához ölelt.

De akkor még nem tudtuk, hogy ez csupán a kezdet volt.

Az események felgyorsultak, senki sem tudott mit tenni.

1.

- Pakolj Steph!- szólt rám idegesen anyám, miközben a ruháimat gyömöszöltem egy utazó táskába.

- Hová megyünk?

- Nem tudom Steph, de sürgősen el kell hagynunk ezt a várost!

Épp hogy sikerült bepakolnom, anyám megragadta a kezemet ,majd az utcára rohantunk.

Mindenki menekült, a buszok megteltek,lehetetlenség volt felszállni rájuk.

- Bármi is történik Step,maradj mellettem!

De ahogy ezeket a szavakat kimondta anyám, egy autó belehajtott a tömegbe, keresztül gázolt az embereken,majd magával sodorta anyámat is.

Egy pillanatig csak álltam ott, majd valaki sikítozva fellökött.

Akkor tértem magamhoz.

- Anya!!!!!

Rohantam anyám felé,de akkor már tudtam hogy nem élte túl az ütközést.

Ahogy megpillantottam, azonnal elindultak a könnyeim, anyám koponyája teljesen szétroncsolódott, egy véres maszlag volt az egész.

Én mégis sírva borultam térdre a teste előtt, majd a külvilág teljesen megszűnt a számomra.

Valószínűleg csak álmodom!

Ez nem történhet meg velem,anyám,akit mindennél jobban szeretek,nem hagyhat magamra,senki másom nincs rajta kívül.

Egy ijesztő hang hozott vissza a valóságba, egy férfi állt velem szemben,az egyik karja leszakadt, az arcába üvegszilánkok fúródtak.

Már rég halottnak kellene lennie,mégis ott állt előttem,és engem bámult.