Ti egyetértettek a Szent Johanna gimi korszakával? Többi lent!

Mindenki magából indul ki. Egy 15 éves szerint egy 10 éves még éretlen, egy 20 éves ugyanezt mondja egy 15 évesre, egy 30 éves egy 20 évesre, és így tovább.

Mindannyian voltunk 9.-esek, és annyi idős koromban még én is dedós voltam, pedig érettebb vagyok a koromnál, és 9.-ben a Bűn és bűnhődés volt a kedvenc könyvem.

Minden 9.-es azt gondolja magáról, hogy ő már nagy, és emlékezz csak vissza, minden 5.-es is. Aztán majd ha idősebb leszel, te is csak legyintesz majd az akkori 9.-esekre, hogy ugyan, még gyerekek.

Az életkorral változik az ember szemléletmódja. Mivel 26 éves vagyok, már látom azt, hogy 14-15 évesen az ember még tényleg gyerek. Viszont azt is tudom, hogy 40 évesen majd csak legyinteni fogok a jelenlegi önmagamra, hogy ugyan, mennyire éretlen is voltam még "akkor"...

A 9.-esek már nem dedósok,semmiképpen, de éretlenek. Ez az a kor, amikor a Disney már nem köt le, mert az csak annyiban való ennek a korosztálynak, hogy velük egy idősek a szereplők (manapság mondjuk egyre fiatalabbak) és ugyanúgy elkezdi őket érdekelni a másik nem, de mindezt úgy csinálják meg, hogy inkább egy 10éves értelmi és érzelmi világához álljon közelebb.

Azt persze nem lehet megmondani, hogy na ilyen korban ezt kell nézni, ilyen korban pedig azt, mert mások az emberek, más szükséges a kikapcsolódáshoz.

De én nem értek egyet a Szent Johannával. Meg ott egyébként is, szinte angyalok vannak(oké, nem jó az átlag, meg vannak "csínyek", de amúgy példásak mint gyerekek, nem mint tanulók. Kilencedikben nálunk van folytonos piálás, nem egy ismerősöm elvesztette már a szüzességét, folytonos káromkodás, akár indulatszóként megjelenve, akár csak kötőszóként. És én egy jó hírű suliba járok, olyanokkal, akik azért ezek mellett tudják hozni a jó átlagot.)