Olvasnátok ilyen sci-fi&fantasy, filozófia könyvet? 25/F

Sajnos a helyesírásom nem 100% (diszgráfia), ezért elnézést kérek. Megmondhatjátok, hogy ha sz@rnak gondoljátok: csak akkor normális indokot is elvárok, mellé, mert az nem válasz... Ui: Ne, hogy megsértődjön valaki is ezen, nem ateista mű lesz. :D

– Foglaljuk össze az órán elhangzottakat, gyermekeim! Miért veszélyes a vallásgyakorlás, civilizációnkra és az emberiségre nézve? Miért tiltják a törvényeink? – mondta az összes hajú tanárnő. A terem legelején álldogált egy hatalmas tábla előtt, tetőtől-talpig szénfekete ruhában öltözve. Nem volt olyan öreg, de a fekete szoknya és blúz rá segített arra, hogy öregebbnek tűnjön koránál. Ugyanakkor már meg jelenetek a ráncok a sovány arcán.

– Először csak olvassátok fel a füzetből, amit írtunk a vallásgyakorlásról, a törvényeinket majd utána. Hadd halljam, számolom!

Felemelte és ökölbe szorította a jobbkezét, majd kinyújtotta hüvelyk úját, mintha császárként, egy gladiátorviadalon életet szavazott volna a gyengébben teljesítő rabszolgának.

Diákjai vele szemben ültek, hosszú templom szerű sorpadok előtt, amelyre feltették füzeteiket, könyveiket és íróeszközeiket. Tizenöt-húszéves korosztályból valók lehettek; első ránézésre vagy húsz- harminc fő, minden fajta nációból: európai, afrikai, ázsiai stb., de túl súlyban voltak a fehérek. Ruházatuk alapján a középkori parasztságot és késői huszadik század divattá idézték fel egyszerre: kenderből szőtt mindenféle vászon- és bőrruhák, szakad farmerok, műanyag alapú pulóverekben felöltözve. Noha, a hölgyek többsége ezekből a göncökből is fel tudták találni magukat: ki tudták emelni bájaikat és elrejteni szépség hibáikat, a fiúk nagy örömére. Érdekesek egy társaság voltak, s ebben a teremben csak még érdekesebbé váltak gönceik miatt: a terem kialakítása a huszadik század végéről származó tanteremhez hasonlított; nagy ablakai voltak, fehére festett falakkal és egy nagy zöld színű össze vissza firkált krétaporos táblával, egyetlen fa ajtóval amit, mintás réz kilincs zárt.

Érkeztek a válaszok, egyszerre az összes diáktól:

– Mert a vallási vezetők vissza tudnak élni, a hívő emberek bizalmával!

– Mert fanatizmushoz és terrorizmushoz vezet, olyan háborúkat eredményez amely kegyetlenségében felülmúl, általában, minden más fajta háborút!

– Mert szekták kialakulásához vezet, ami elzárja az egyént eddigi barátaitól és családjától, ismerőseitől; ezáltal szakadást idéz elő a társadalomban!

– Mert a vallási dogmák, általában, korlátozzák az egyént természetes hajlamaiban és szabad akaratában! Például: szexualitás, étkezési szokások; abortusz, eutanázia! Tehát az élet megkeserítője a vallás!

– Mert, tudománytalan, példának okáért: teremtés és evolúció elmélete!

Kis szünet következett. A tanárnő elégedetten mosolygott miközben öt úját kinyújtotta a jobb kezén. Az első választ leszámítva, mindegyik válasz után egy úját nyújtotta ki. Magasba emelt kicsit ráncos kezével és mosolyával úgy tűnt, mintha csak egy pofont szeretett volna adni az unokájának. Leengedte a kezét és körbe pillantott a termen. Látta, hogy mindenki unja magát a teremben; kivéve az osztály elsőket akik legelöl ültek és figyelték kivéve a leghátsó sor egyetlen diákját...

A leghátsó sorban ugyanis mocorgott egy fekete hajú fiú, fehér vászonruhában és fekete bőrnadrágban. Olybá tűnt, mint aki szándékosan vette fel ezt a fehér színt, éreztettetve ezáltal is, hogy nem ért egyet a tanárnővel. Mintha nem unná magát, hanem legszívesebben felállna és közbe szólna. Látszódott a tartásán is: Lesütötte a szemét és mélyen lélegzett, majd kifújta magát.

No, még egy kicsit bírjátok ki és mehettek mindjárt, gyerekek. Te pedig ott hátul fogd vissza magad! Legalább addig amíg végig nem mondom a mondókámat, majd utána megleckéztelek itt az osztály szeme láttára! – gondolta magában a tanárnő