Van esélyem hogy ez érdekeljen valakit? Írtam egy regényt, ebből egy részletet fel is tettem. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ez az első regényem, ezért kíváncsi lennék (Részlet lent. )

Felém fordult, szemeiből megállás nélkül folytak a könnyei.

- Ha .. apádhoz kerülsz, ne menj el anyádhoz megkérdezni, mi miért van, mert apád megakarja őt ölni.- letörölte barna felsőjének ujjával könnyeit. Már szólásra nyitottam a szám, de folytatta - Apád is mondani fogja, de azért én is mondom. - keserű sóhaj hagyta el száját.- Gyerekkori barátom volt anyád. Ő egyszerű barátságnak tekintete, de én többnek hittem és még most is hiszem. Habár tíz éves fejjel az ember nem annyira okos, nemde?- szomorúan felnevetett, szemében mély fájdalom tükröződött.

-Mégis mi történt, hogy most itt tartunk? - suttogtam, miközben próbáltam megemészteni a hallottakat.

-Hogy mi? Az igazat megvallva, néhányat én is tudni akarok.- lehajtotta fejét és már csak a szeme sarkából figyelt.

-Mármint?- vállára helyeztem a kezem és megértő arccal figyeltem- Miért nem megy el beszélni anyámmal? - meglepve fordította felém az arcát.

-Nem..nem tehetem-térdét felhúzta és kezével szorosan átkarolta, majd a kezeire helyezte fejét.

-És mégis miért nem?!- üvöltöttem rá, de meg is bántam, ahogy megláttam a bűntudatos, meggyötört arcát.

- Megígértem nem a legjobb körülmények között anyádnak!- felállt, megtörölte a még mindig könnyes arcát és újból a semleges, pókerarcot vette fel.-Figyelj, mennem kell. Nem értem.. velem azóta a nap óta nem történt ilyen..-zavartan a fekete hajába túrt és elindult a zárka ajtaja felé.

-Hé!- kiáltottam utána, mire felvont szemöldökkel megfordult.-A tál..-suttogtam és felé nyújtottam a nemrég még mellettem heverő kistálat.Nem akartam visszatartani, egy kicsit féltem tőle, azóta, amióta közölte velem, hogy ki s mi ő. Ezen kívül az ő döntéseitől függök, így a legjobb ötlet az, ha jó benyomást keltek benne.

-Kösz, hogy mondod.- odalépett a tált fogó kezemhez és átvette, de még nem indult kifele.-Ja és ha eddig nem közöltem volna, akkor elmondom, az olyanok, mint én, képesek olvasni mások gondolataiban.-halvány mosollyal közölte az eddig számomra ismeretlen, de annál fontosabb tényt.-Viszont tapasztalattól függ, ki mennyire tud mások gondolataiba és emlékeive belelátni. Ez a pontos kifejezés. Ne is próbáld meg tőlem elzárni az elméd, mert a vezetőnk se tudja előlem teljesen elzárni az elméjét. Mások elől ajánlatos elzárni az elméd, ha nem akarod, hogy valami számodra titkos infó kerüljön birtokukba. Ez persze csak vámpírokra vonatkozik, farkasokra nem.- mesélte ezeket a nagyon is fontos tényeket ugyanolyan pókerarccal.

-Hány éves maga?- belenéztem a kék szemeibe és még mindig az a mély fájdalom tükröződött benne.

-Egyenlőre harmincnyolc. Nem születtem vámpírnak, így ugyanúgy öregszem, mint egy ember. Más valami?- a kérdésére nemet intettem a fejemmel és figyeltem távozó alakját.

Sietve távozott a zárkából és gondosan bezárta az ajtót.