Hogy tetszik a szerelmi drámám részlete?

Tudom, hogy a drámát nem kedvelik igazán az emberek, de azért megkérdezem. Amúgy a könyv a reformkori Pesten játszódik.

Részlet:

"Megint ott állt. A kávézó a tavaszi napfényben még ígéretesebbnek tűnt. Mintha egy isteni jel lenne az, hogy az első napsugarak pont rásütnek a kristálytiszta ablaküvegre. Összeszedte minden bátorságát és erejét. Mély levegőt vett, kihúzta magát, majd elkapta a míves kilincset. Lenyomta, majd meghúzta maga felé... De nem nyílt. Újra megpróbálta. Minden erejéből megrántotta volna a kilincset, de az utcáról egy épp oda betérő fiatalember elkapta a kezét.

-Jó reggelt, kisasszony!-szólt hozzá udvariasan a férfi

-Önnek is jó reggelt, uram!

-Tolni kell.-mondta mosolyogva, miközben kinyitotta Kati előtt az ajtót.

-Köszönöm!-hebegte meg a legbizonytalanabb hangján. Amint belépett az ajtón, mindenki ránézett, majd mosolygott egy kicsit a csipkelegyezője vagy a bajsza alatt. Ezzel aláásták a lányka minden önbizalmát. Lassan elkezdett lépkedni az egyik üres asztal felé, majd kecsesen leült a kovácsoltvas székek egyikére. Még mindig rámeredt minden tekintet. Akár burkoltan, akár nyíltan méregették Katit, az mindenképpen ártott a helyzetének. Összeszedte magát, majd magabiztosan intett az egyik pincérnek, mire az komoly arcal ment oda hozzá, hogy felvegye a rendelést. A lány csak egy croiassant-t kért. Szépen lassan elkezdett falatozni, bár ez selyemkesztyűben nehéz volt. Le is vette, és így folytatta. Pár perc múlva vette csak észre, hogy minden úri högy őt nézi, amit éppen kesztyű nélkül tartózkodik egy arisztokráciának fenttartot helyen. De most már ez sem ronthatta el elökéltségét, neki akkor is kellett az állás. Az órájára nézett. Kilenc múlt három percel, de nem türelmetlenkedett. Inkább átgondolta, mit is fog majd mondani, amikor Gábor belép, és leül az egyik asztalhoz. De nem volt túl sok ideje, hiszen a fiatalember már biztos léptekkel közeltette meg a lányka melletti széket.

-Szabad a hely kegyed mellett?-kérdezte mély, mégis fiatalos hangon

-Természetesen.-montda mosolyogva Kati. Ezt a mosolyát már fél éve nem látta senki.

A férfi leült, letette kalapját, a sétapálcát pedig a falnak támasztotta, pont Kati esernyője mellé.

-Milyen zsúfolt reggelente a Vörös szirom kávéház, nem de bár?

-De, azok-mondta halkan. Mintha minden eddigi bátorsága elhagyta volna. Mit mondhatott volna szegény, megijedt.

-Milyen modortalan vagyok, be sem mutatkoztam! Fehér Gábor vagyok! És a hölgyben kit tisztelhetek?

-A nevem Kádár Katalin, és dolgozni szeretné az újság szerkesztőségénél.-amint kimondta, minden elhallgatott a kávézóban. Csak az ezüstözött villák csörgése volt hallható. Pár másodpercig szinte néma csönd volt, és mindenki Katit figyelte, de azután minden szinte újra felébredt és újra feltámadt a duruzsulás a kávéházban.

-Tessék?-nézett rá kérdően Gábor.

Kati ijedt szemeket meresztett, mikor rájött, mit is mondott.

-Hát én csak-megköszörűlte a torkát, majd nekikezdett-Hallottam, hogy maga az újság főszerkesztője, és szeretnék ott dolgozni. A régi iskolában a tanárok a szókincsem miatt folyton dícsértek, és másban nem is találtam meg a tehetségemet, ezért azt tűztem ki célnak, hogy a Pesti Hírmondó egyik írója lehessek.

-Nem szeretném elkeseríteni... De nálunk csak három nő dolgozik, és azok sem írnak, csak kávét hordanak. Nálunk nem dolgozhatnak nők."

Bocsi a hibákért, elütésekért, de telóról vagyok.

A válaszokat, kritikákat előre is köszönöm!