Nagy hátrány egy könyvben, ha nem gondolkodtatja el az olvasót, csak szórakoztatja?

Nem tudom, mi az összefüggés a kérdés rövid leírása és a teljes leírás között.

A rövid leírásra válaszolva: nem baj, nagyon sok ilyen könyv van.

Teljes leírás: ez a "krimi" műfaji meghatározása.

Én sem igazán látom a logikát...

Viszont:

"Nagy hátrány egy könyvben, ha nem gondolkodtatja el az olvasót, csak szórakoztatja?"

Igen,elég nagy hátrány.Az embereknek gondolkodniuk KELLENE,és épp elég olyan "mű" születik manapság,ami nem készteti erre az embereket,nem kell egyel több.Feltéve,hogy így érted.

Nem hátrány. Ami nem elgondolkodtató, csak szórakoztató, azt - roppant találóan - szórakoztató irodalomnak, vagy könnyű irodalomnak nevezzük. Ebben a "műfajban" is születtek, születnek jó könyvek, amelyek élvezetesek és a maguk módján értéket képviselnek. Nem kell minden könyvnek mélyenszántó morális tanulságokat közvetítenie. Van, amelyik ezt teszi, és van, amelyik nem, csak szórakoztat. Meg persze olyan is van, ami tanulságokat is közvetít, és szórakoztat is.

Bár szerintem olyan könyv nem létezik, amely egyáltalán nem gondolkodtat el. Elképesztő kérdések tudnak felmerülni az emberben olvasás közben. A Gyűrűk Ura közben például többek között az a kérdés foglalkoztatott, hogy honnan van a dúnadánoknak pénzük?

Nincs semmi baj a szórakoztató irodalommal, de ha megírsz egy olyan könyvet, amiben gyakorlatilag csak párbeszédek vannak és nem fordítasz elég figyelmet a környezet és körülmények leírására, akkor az unalmas és egysíkú tud lenni. Ez főleg kriminél lehet nagyon nagy hiba. Ha az olvasónak a "szájába rágod" a megoldást, akkor abból egy nagyon lapos krimi sülhet ki. Azok a legjobb krimik, amik folyamatosan éreztetik a feszültséget, a történet folyamán részinformációkat csepegtetnek és hagyják, hogy az olvasónak is járjon az agya.

Azt pedig ne gondold, hogy mindenki a kizárólag párbeszédekre épülő könyveket szereti, mert ez nem így van. Nagyon izgalmas számomra, amikor leírják a szereplők gesztusait, reakcióit, amiből sokszor többre lehet következtetni, mint az elhangzott párbeszédekből.

Sokszor a leírásokkal nagyobb feszültséget teremt a szerző (ha jól van megírva), mint a párbeszédekkel.

Olvass el egy-két Agatha Christie vagy Raymond Chandler könyvet. Ők nagyon jól megtalálják az egyensúlyt a párbeszédek és leírások között és végig fenn tudják tartani az olvasó érdeklődését.