Van olyan költő aki a kötetében elemzi a verseit?

Szerintem sem szabadna.

Én is verselek, publikálok is egy oldalon, ahol szép számmal érkeznek rá kritikák, és a legszebb bennük pont az, hogy milyen asszociációkat és érzelmi hatásokat kavarsz tőled független, vadidegen emberekben. Neked az a dolgod, hogy hatást kelts, nem az, hogy magyarázz. Az ő dolga pedig az, hogy érezzen, és beillessze a saját világába a versedet.

Ami annyira egyeztethetetlen, hogy magyarázni kell (én is belefutottam ebbe már, sajnos, hogy hozzácsaptam a leíráshoz egy magyarázó sort), az kevésbé lesz érdekes, kevesebb visszajelzést kaptam rá. Az életed a barátaidat fogja érdekelni, de ők magyarázat nélkül is érteni fogják, mit és miről írsz. Az olvasódat nem.

A 3-s rajtszámú vagyok...

Jó, de ezen nem fog változtatni, ha te leírod mellé, hogy mit akartál. :))

Gondolj csak Arany Jánosra! Róla kering egy olyan anekdota, hogy meghívták egy egyetemre, egy olyan előadásra, amin az ő egyik versét elemezték épp. Szóval mondta, mondta a professzor a magáét a versről, Arany meg csak hallgatott, és mikor elhangzott a mondat a prof szájából, hogy:

-... És itt a költő arra gondolt, hogy... igaz?

Akkor a válasz:

- Gondolta a fene!

Persze, hogy az irodalom tele van tévedésekkel, félreértelmezésekkel, pont azért, mert szubjektív. Nem a verseket kell magyarázni ehhez, az irodalom oktatása maga az, ami el van rontva.

Én nagyon hálás vagyok azért, hogy olyan magyartanárom volt, aki soha nem a tankönyv szövegét kérte vissza, hanem azt, amit mi gondolunk, érzünk. Persze az osztály fele így is elemzéseket magolt be, mert nekik így volt egyszerűbb - de engem például határozottan dühítene, ha irodalomprofesszorok helyett ezúttal maga a költő rágná a számba, mit akart. :D Ha tudok olvasni, van szívem és eszem hozzá, akkor minek? Akinek meg nincs, annak nem tök nyolc, hogy kitől kapja az előre megrágott falatot? Úgysem fogja visszaböfögni.

Van olyan elmélet, ami szerint minden verset úgy kell elemezni és értelmezni, mintha az utcán találtad volna: nincs múltja, nem tudsz a költőről semmit, csak lírai alany van. Szerintem ez nagyon szimpatikus elv, még ha nem is minden esetben működik. Radnótihoz muszáj volt tudnom az életútját, hogy megértsem a verseit, de neki sem a széljegyzetet vagy az elemzéseit olvastam, mégis értem, érzem, tisztelem, becsülöm a munkáját így is.