Könyvkritika, vélemény?

Íme egy újabb részlet, ugyanebből a műből ( http://www.gyakorikerdesek.hu/szorakozas__konyvek__3926079-r.. már ismert szereplőnk, Finn folytatja a vérontást...:)

A gondolat, hogy elveszítheti őt, sárkányként kergette a sötét éjszakában, s nappal sem hagyta nyugodni. Gondolatai a lány körül jártak még akkor is, mikor Lord Lortinnas belépett a szobába. Kezében, mint mindig, hivatalosnak tűnő tekercs, ujjain tucatnyi aranygyűrű, melyek jelzik, milyen fontos ember a viselőjük.

Finn fáradtan nézett a férfira. Egyetlen porcikája sem kívánta a találkozást, legszívesebben kardod döfött volna az intéző rezgő tokájába, de a parancsnok ezt megtiltotta.

- Mit akarsz? - kérdezte Finn, mire Lortinnas rosszindulatúan elmosolyodott. Ocsmány képe volt, húsos és vörös, apró disznószemekkel, hatalmas, vastag szájjal és püffedt orral.

- Udvariasabban, Finn úrfi. Nem hiszem, hogy atyád örülne, ha most hallana téged.

- Az apám halott. Nem hiszem, hogy érdekli, mivel töltöm a napjaim. Halljam hát, miért jöttél!

- Az úrfi nem aludt, ha jól látom - mosolygott a férfi, de Finn csak a szemét forgatta. Ha így folytatja, Lortinnas is hamar a pokolban végzi. Az intéző valószínűleg látta, hogy urának fogytán van a türelme, ugyanis gyorsan megszólalt.

- Nos, a jelentéseim szerint a Mirrel-ház feje hamarosan látogatóba érkezik. Sir Harrion vágta le tegnap, s feltett szándéka hűsége jeléül neked ajándékozni.

Finn sanyarúan elmosolyodott. Ugyan minek akarják őt annyira megvenni? Tudhatnák, hogy egy Viharlovagnak nincs szüksége barátokra, sem pénzre. Felállt a székéből és a verítéktől bűzlő, apró férfira nézett.

- Van még más is, vagy csupán ez a roppant fontos hír késztetett arra, hogy megzavard urad nyugalmát?

Lortinnas megnyalta a szája szélét. - Nos, van valami más, egy kellemetlenebb hír is. Sir Harrion hajlandó esküt tenni neked, cserébe a...

- A?

- A lányért, aki éjjelente az ágyadat melegíti - suttogta a férfi, mire Finn felordított, hangja visszhangot vert az apró toronyszobában. Egyik kezével megragadta a dagadt intéző torkát, míg a másikkal előrántotta a tőrét.

- Azt mondtad, megkaphatja? - kérdezte, hangja akár a kígyó sziszegése. Lortinnas nagyot nyelt, homlokán izzadságcseppek szaladtak le, egyenesen a férfi szemébe.

- Nem, nem, dehogyis, nagyuram. Semmi ilyet nem ígértem - hörögte, miközben kétségbeesetten próbálta lefejteni nyakáról az őt fojtogató kezet.

- Hazudsz! - üvöltött rá Finn. Elfelejtette, mit kért tőle a parancsnok, a Katrin iránt érzett szerelme erősebb volt puszta parancsoknál. A fekete pengéjű tőr belemélyedt az intéző torkába, a vér abban a pillanatban elárasztotta Finn arcát, mellvértjét, de még a lábán is lecsorgott. A férfi hagyta eldőlni a hullát, majd tőrét a hüvelyébe csúsztatta. Nem érzett szánalmat, ő soha. Gyorsan kihúzta a tekercset az ernyedt ujjak közül, közben undorodva rátiport a gyűrűkkel megpakolt ujjakra. Az aranyból egy egész család élhetne bőségben, akár egy évig is. A tekercset az övébe csúsztatta, majd rohanni kezdett lefelé, halott őröket hagyva maga után. Mikor elérte a lépcső alját, egy szolgálólány állt az útjába, de ő könyörtelenül lemészárolta. Nem érdekelte, ki ellenség és ki barát, egyedül a lányra gondolt, ki szerelmével táplálta a férfi szívében hunyorgó parazsat, míg végül az hatalmas tűzzé nem nőtte ki magát.

A napfény a férfi arcába vágott, mikor kitántorgott az udvarra. Füttyentett, mire egy hatalmas, fekete paripa rontott be az udvarra, nyergén vörös kendővel. Az ördög színei - gondolta magában Finn, mikor felugrott a ló hátára. "Helyes. Legalább tudják, kivel állnak szemben."