Jó dolog zenére írni?

Hát én sosem írok zenére és igen, elvonhatja az ember figyelmét. De kinek mi...

Én síri csendben szeretek dolgozni és teljesen beleélem magam a karakterem helyzetébe és látom magam előtt, amit ő lát és így írok.. zene mellé... nekem inkább nem kell:)

Annyi lehet, hogy igaz, hogy érdemes előtt olyan zenét hallgatni, ami ahhoz az adott korhoz illik, a kor zenéje, amiről írsz pl, az egyfajta segítség, hogy jobban beleéld magad a hangulatba, de írás közben.. nekem nem, de valaki így, valaki úgy működik.

Én mindig zenére írok. Egyrészt, mert segíti az átélést. De én nem az adott korhoz, hanem az adott szituációhoz, életérzéshez való átélést segítő zenét szoktam hallgatni. Külön lejátszási listáim is vannak, hogy ezek a számok jók a romantikus hangulathoz, ez ha akció-jelenet van...

És nem utolsó szempont, hogy sokkal lendületesebben tudok haladni közben.

szerintem zene nélkül az ember jobban átéli. (regény írásnál)

a zene nekem is a mindenem... kimondhatatlanul, de ha könyvet írok, azt csendben teszem a képzeletemben.

Hát kinek mi.

Én zenére szoktam írni mégpedig két okból is:

Egyrészt remekül megteremti a hangulatot, és úgy hiszem, a zene által felfokozott idegállapotban képes vagyok átcsempészni valamennyit az érzéseimből.

A másik, sokkalta prózaibb ok pedig, hogy kizárjam a külvilágot. Sajnos a csönd ritka portéka mifelénk.

A 4. válaszolóval pedig nem értek egyet. A szokásoknak nem sok közük van a tehetséghez. Stephen King is zenére ír például. Egy híres német író pedig (azt hiszem Goethe vagy Hoffman, de tévedhetek) csak úgy tudott írni, hogyha egy félig rodhadt alma lapult a fiókjában.

Nálam változó. Többnyire nem megy zenére.

De ez persze személyfüggő... :) Most ennyi erővel megkérdezheted akár azt is, hogy jó-e a kakaóscsiga.