Melyik a kedvenc idézeted a kedvenc könyvedből?

"Ne higgy a meséknek! Vidám befejezés nem létezik. Sőt. Befejezés sincs. Az élet megy tovább, két kanyarral arrébb már mindig történik valami új. Legyőzhetsz hatalmas akadályokat, dacolhatsz ezer veszéllyel, farkasszemet nézhetsz a gonosszl, a végén dicsekedhetsz is vele, de az még nem a befejezés. Amíg van benned szufla, a történeted pereg tovább..."

Darren Shan, Démonkönyvek - Vérfüred (3. könyv)

,,A szerelem erőt ad a masiknak, hogy összetörjön téged. Én helyrehozhatatlanul össze voltam törve."

A vilagert meg nem mondanam hogy honnan van mert semmi kedvem egy ujjab vitaba keveredni.

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (. . . ) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj. "

"Csakis az a fontos, ami halálomkor a nyitott szememben marad."

Mindkettő Müller Péter

,,Néha vannak emberek, akikkel lehet hallgatni, és nem érzel kényszert arra, hogy értelmetlen fecsegéssel töltsd ki a szünetet."

,,Muris, hogy amikor azt mondják valakire, hogy "félénk", legtöbbször mosolyognak. Mintha cuki dolog lenne, valami vicces kis szokás, amit az ember idővel kinő, mint a foghíjas mosolyt, amikor kinőnek a maradandó fogai. Ha tudnák, milyen érzés valóban félénknek lenni, nem csupán az első pillanatokban bizonytalankodni, nem mosolyognának. Ha tudnák, milyen érzés, amikor az embernek összerándul a gyomra, izzad a tenyere, vagy képtelen egyetlen értelmes mondatot is kinyögni! Ebben nincs semmi cuki."

Mind a kettő Claudia Gray - Evernight c. könyvéből van :)

A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek. A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög. Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe. Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.

Paulo Coelho:A Pidera folyó partján ültem és sírtam

Vannak olyan könyvek, amelyek álmodni hívnak, és vannak olyanok, amelyek megmutatják a valóságot.

Ha valaki el akarja mesélni a történetemet, arra fogom kérni, hogy kezdje úgy, ahogyan a tündérmeséket szokás kezdi:

Volt egyszer...

Szintén Coelho: Tizenegy perc

"Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy, akkor is, ha nem vagy mellettem."

"Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és még fog is történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy az azért van mert jönni fog helyette valaki más-és újra rád talál a szerelem"

P.Coelho-11 perc című könyvéből van ez a két idézet,bár még sok szép és igaz van benne amit ide írhatnék :)

"Már sokszor napokra sikerült megszabadulnom a fájdalomtól. Ennek persze ára volt: a szűnni nem akaró érzéketlenség. Választhattam a fájdalom és a semmi között, és én a semmit választottam." ez pedig az Alkonyatból van :) nem tudom mennyire szereted (eléggé megoszlanak róla a vélemények) de ebben az idézetben azért van valami :)

húú még rengeteget tudnék írni... :D de inkább befejezem :D

"A barátság olyan, mint a vékony selyemszalag:

könnyen elszakad, és bár össze lehet kötni, a csomó mindig megmarad rajta."

/Stephenie Meyer: Eclipse/

"- Na és mikor kezdődik a varázslat?

Ültünk egymás mellett, néztük a hegyeket.

- Akkor kezdődött, mikor a Föld született. - Stargirl lehunyta szemét. Arcát bearanyozta a lenyugvó nap. - Sose szűnik meg. Mindig itt van. Mindig... A Föld beszél hozzánk, de nem halljuk, olyan lármát csapnak az érzékeink. Néha ki kell őket radíroznunk, mármint az érzékeinket. Akkor - talán - elér hozzánk a Föld. Beszél hozzánk a világmindenség. Suttognak a csillagok."

/Jerry Spinelli:Stargirl/

"De ennek most vége. Többé senkinek nem engedheti meg, hogy eleven bástyaként beálljon ő és Voldemort közé; örökre el kell vetnie az illúziót, aminek már egyéves korában szerte kellett volna foszlania: hogy a szülői karok oltalmában senki és semmi nem bánthatja őt. A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka csupán. Meghalt az utolsó, legnagyobb védelmezője, s immár végképp egyedül van, olyan egyedül, mint még soha életében."

/J.K.Rowling:Harry Potter és a Félvér Herceg/

"Most végre megértette, mire próbál rávilágítani Dumbledore. Olyasmi ez, gondolta, mint, hogy behurcolják-e őt az arénába, ahol élethalálharcot kell vívnia, vagy felemelt fővel, önszántából vonul be. Vannak talán, akik azt hiszik, hogy a két dolog között nincs lényeges különbség, de Dumbledore tudja - és én is tudom, meg a szüleim is tudták, gondolta fellángoló büszkeséggel -, hogy ezen a különbségen áll vagy bukik minden a világon."

/Rowling:HP és a FH/