Kérhetek véleményt? Érdemes lenne folytatnom a versírást?

Gyönyörű ez a vers.

Amennyiben te írtad, gratulálok hozzá, és semmi kép ne hagyd abba a versírást. :)

Szerintem szépen sikerült, mindenképp folytasd a versírást. Sosem szavad abbahagyni!:)

19/N

Kérésed számomra parancs! :)

Már az első két sorban hiányzik a vers ritmusa. A második sor "megöli" az első ritmusát - a plusz egy szótagra gondolok.

Az első versszak negyedik sorában megbontod az időegységet - ezt még az igazán nagyoknak sem nézzük el.

Mi az a magányos harcos? És mi a sugara? A második versszak második rímpárja annyira de annyira elcsépelt, klisés, hogy az szinte már fáj.

"Epekedve várom" - versekben másképp nem lehet várni?

"Röpke" - ez a szó nem illik ide. Egyáltalán.

Nem gondolod, hogy a harmadik és a negyedik sorban hiányzik a rím? A ragrím nem rím (csak kivételes esetekben).

A negyedik versszak talán a legrosszab. Értelmetlen. Ha meghalsz, eleve nem tudhatod, hogy hol vagy. És különben is, hogy kerülsz a föld alá. Valaki gondolom eltemet. Ő meg már tudni fogja, hogy ott vagy.

De alapvetően látszik a tehetség és a fejlődőképesség. A hangsúly a másodikon van. Fejlődj. Olvass, vetkőzd le a kezdők tipikus hibáit (töltelékszavak, a rímpárban a második sor kizárólagos igazítása, ritmustalanság, költőnek látszani akarás) és szintekkel jobb lehetsz.

Nem vagyok olyan verses típus, de elsőre elolvasva nagyon tetszett =) Másodjára pedig megpróbáltam kiszúrni, hogy szerintem min lehetne javítani. Viszont nem vagyok szakértő, mert inkább prózát írok, szóval úgy olvasd =)

egyedül, magányosan - tudom, hogy nem szinonimái egymásnak, de valamiképp mégis hasonló a jelentésük, ezért szerintem felesleges mindkét szó, ne így egyenlítsd ki a szótagszámot

a nem tudom után vessző kell

hosszú utam - Csak így, másodjára tűnt fel, hogy ott van a hosszú szó is, először simán "az utam"-nak olvastam. És valamiért ennek a kis névelőnek jobb a dinamikája, ahogy kiejtem. A hosszú szó valahogy... nem is tudom... megtöri a sort. Szerintem, ha nem túl fontos, akkor akár ki is hagyhatnád.

magányos harcos, egyedüllét - feltűnő szóismétlés, az első sorban is ezeket alkalmaztad

Szívem szerint kicserélném az első versszak harmadik, negyedik sorát a második versszak első kettőjével. Mivel az első vsz. első két sorában a külvilágot jeleníted meg, ahogy a második vsz. első két sorában is, ezért jobban passzolnának egymáshoz. Míg az első vsz. második felében pedig a lírai én lelkiállapotát látjuk, ahogy a második vsz. harmadik-negyedik sorában is. Hogy értsd, mire gondolok:

Magányosan, egyedül a ködben bolyongok

Felettem halványan ragyognak a csillagok.

A magányos harcos sugara az égen,

Az iránytűm a szörnyű egyedüllétben.

Nem tudom merre visz hosszú utam

Nem tudom mivé leszek, s mi voltam.

Nincs senki, ki átölel engem ha fázom,

Nincs senki, kit átöleljek, hogy ne fázzon!

Így szépen kívülről haladnál befelé, és nem rángatnád az olvasót ki-be-ki-be. De ebben az esetben mindenképp kéne valamit kezdeni a magányos és az egyedül szavakkal. Ja, és felkiáltójel minek?

A harmadik vsz. második felét nem tudom értelmezni. Akkor ezek szerint a lírai én megállt egyet gondolkodni? Az első versszakban még bolyongott, az elég aktív állapot.

"Szűk ereimben a vér hirtelen megakad." - Ez olyan szép =) Bár belegondolva, szerintem a vér nem hirtelen akad meg valaki ereiben, mikor meghal. És a megakad után nem pont kell, hanem vessző, ha az egész versszak egy mondat. Ha csak az első két sor tartozik egybe, akkor pedig az elapad után kell.

én után, hogy előtt vessző

Amúgy összességében nagyon tetszett, szép volt. Bár a Hold-metafora valahogy nem jött át. Ja, és szívesen elolvasnám a másik verset is.

17/l