Fontos! Ez egy álom volt. Megpróbáltam szépen megfogalmazni. Mi a véleményetek?

nem az álom értelmére vagyok kíváncsi, hanem a megfogalmazott történetre. Előre is köszönöm! Még valami: szeretem a kritikákat. ... Szürkén pöfékelt a Cherry Hinton - i vonat. Az elsuhanó táj látványa megrémítette az utolsó vagonban űlő Alisont. A lány kék ruhája ráncosan terült el a foltos űlésen. Kis topánkájával a padlót sifityelte.

- Kisasszony, hozhatok magának valamit? - állt meg a lány előtt, a hűséges Tomas. Az öregember már Alison édesanyjának születése óta szolgálta a Lambrick családot.

- Köszönöm Tom, de nincs szükségem semmire. Inkább jöjjön, üljön le mellém!

Tomas Kinsey szófogadóan helyet foglalt.

- Ugye milyen komorú és szomorú e táj? - mutattott az ablak felé Alison. Az öreg Tom bólogatott. A fülkébe egy kisfiú lépett be. Ruhája mocskos volt. Barna inge egybeolvadt a piszkos kézfejével, a lába mesztelen volt, és átjárta a hideg. A markát nyújtotta, közben könnyes szemekkel figyelte hol Alisont, hol Tomast. A lány hirtelen felugrott a helyéről. Göndör haja lágyan megrázkódott a vállán. A kisfiú megijed, már már a sírás első nyoma jelent meg reszkető arcán: nem tudta, hogy mire számítson. De amikor látta, hogy Alison lágy keze, a ruhája zsebébe nyúl, megnyugodott. A lány elővett egy fél süteménydarabot a zsebéből, és a szegény kisfiú felé nyújtotta.

- Thank you! - mondta, és remegve átvette az értékes ajándékot. Még mindig félt, de azért szorúlt belé annyi bátorság, hogy leüljön a fülkeajtó melletti szakadt űlésre...