Apostol olvasónapló?

Az apostol

A mű eredete:

Az apostolt Petőfi 1848 június-szeptemberében írta meg Pesten, miután képviselőjelöltsége az ellenpárt rágalmai és erőszakossága miatt megbukott.

Szereplők:

Szilveszter

Szilveszter felesége

Szilveszter gyermekei

Szilveszter anyja

egy kocsis

egy rabló

Szilveszter keresztanyja

egy koldusasszony

egy öregúr

az öregúr fia

egy falubeli pap

egy falubeli földesúr

egy nyomdász

egy börtönőr

Szilveszterék szomszédasszonya

a király

egy hóhér

Történet:

1

A városban sötét van már, csak egy kis padlásszobában világít még a gyertya. A szegényes berendezésű lakban egy anya szoptatja gyermekét, nagyobbik fia alszik, apjuk pedig az asztalnál ülve gondolkozik.

2

Kiderül, a kisfiú nem is alszik, mert lefekvés előtt még enni szeretne. Apja végül odaadja neki utolsó darab kenyerüket, melyet felfalva végre álomra szenderül időközben elbóbiskoló édesanyjával és testvérével együtt.

3

A férfi félálomban Isten színe elé járul, s előtárja gondolatait: minden bűn okozója a rabszolgaság, mikor ember uralkodik emberen. Ő kész ez ellen fizetség reménye nélkül is harcolni, ehhez kér csak erőt Istentől.

4

Vajon ki lehet ez a férfi, ez a “szent apostol”, aki embertársai boldogságát előbbre tartja saját igényeinél? A következő 10 rész erre ad választ:

5

Réges-régen egy asszony valamilyen okból meg akart válni csecsemőjétől, s még születése napján egy bérkocsiba helyezte. A kocsis azonban nem örült az ajándéknak, s kitette a csöppséget egy kocsma bejárata elé. Ott egy részeg tolvaj talált rá, aki hazavitte, s elhatározta, hogy szomszédasszonyával jó pénzért felnevelteti.

6

Másnap a rabló újból átment az asszonyhoz, aki elmondta, hogy a gyermek fiú. Elhatározták, hogy megkeresztelik, s mivel Szilveszter napján találtak rá, a keresztségben a Szilveszter nevet kapta.

7

A gyermek nőtt, s négyéves korára kitűnő kis tolvaj vált belőle. Ekkor azonban nevelőapját, az öreg tolvajt felakasztották, s keresztanyja elzavarta hazulról, hiszen neveléséért már nem remélhetett több pénzt. Az utcán bolyongva egy vénasszony talált rá, aki hazavitte magával, s szállást adott neki. Feladata az lett, hogy a kissé elhízott öregasszony helyett kellett ezekután koldulnia.

8

Hatéves koráig teltek így napjai, közben jól megbarátkozott a vénasszony kutyájával. Azonban egy nap, mikor egy öregúr megkérdezte, ki ő, nem bírt tovább hazudni, s elmondta az igazságot. Legújabb pártfogója pedig elvitte magával a házába.

9

Új otthonában a nagyságos úr fiát kellett követnie és szolgálnia. Azonban a dölyfös úrfi gyakran megbántotta testileg-lelkileg Szilvesztert. Az egyetlen dolog, amely maradásra bírta, hogy “ura” óráin ő is tanulhatott. Tizenhat éves korára viszont elhatározta, hogy búcsút int ennek a háznak, mert a megaláztatást nem bírta tovább viselni. Búcsúajándékként az úrfi tanára egy évi jövedelmét adta az ügyes, szorgalmas fiúnak.

10

Szilveszter elhagyta a várost, és kiért a szabadba. S ekkor, a természetet meglátva döbbent rá, hogy Isten milyen hatalmas és jóságos.

11

A kapott pénzből beiskoláztatta magát, és tanult tovább. A Világtörténetet olvasva rájött élete céljára: a szabadságért kell küzdenie, akár élete árán is.

12

Éppen ezért, elvégezve az iskolát, nem valamely nagyúr szolgálatába állt, hanem elment egy kis faluba jegyzőnek, ott prédikált a szegényeknek, akik nagyon megszerették. Két helyen nem nézték csak jószemmel: a kastélyban és a paplakban. Pontosabban előbbi helyen csak egyvalaki szimpatizált vele: a kastély kisasszonya, akinek egyszer el is mondta élete történetét.

13

Egyszer azonban a pap a templomban Szilveszter ellen lázító beszédet mondott, minek hatására a falubeliek elűzték otthonukból. A kastély kisasszonyától, aki időközben beleszeretett, egy jegygyűrűt kapott ajándékba. Újból a fővárosba utazott, s kibérelt egy kis padlásszobát. Azonban a lány titokban követte, s ő ezekután megosztotta vele szegény életét.

14

Így éltek boldogan az Isten előtt kötött házasságban, amíg Szilveszterben újból fel nem buzogott a tettvágy. Könyvet írt, melyet elvitt a nyomdába, de azt a cenzúrára hivatkozva nem nyomtathatták ki. Végül, hogy valamiből megéljenek, másolásra adta a fejét. Az évek teltek, a kis család pedig három-, majd négyfősre gyarapodott. Ezzel el is érkeztünk újból a jelenbe, ahol otthagytuk a gyermekeivel alvó édesanyát és az időközben lefekvő édesapjukat, Szilvesztert.

15

Másnap szörnyű tragédiára ébred a család: a csecsemő az éjszaka éhen halt. Édesanyja keservesen siratja. Szilveszter nagy nehezen elhatározza, hogy eladja utolsó értékét, a feleségétől kapott jegygyűrűt, hogy illően eltemettethesse halott gyermekét.

16

Szilveszter ezekután sem adja fel életelvét, s kutakodása sikerrel jár: talál egy titkos nyomdát, ahol kinyomtathatja művét. Az emberek pillanatok alatt elkapkodják, azonban a törvény szigorú (és igazságtalan): a könyv lázító, szerzőjét el kell fogni. Szilvesztert úgy hurcolják el a pribékek, hogy már nem is találkozhat utoljára szeretett feleségével és fiával.

17

Álmából-ájulásából felébredve egy börtönben találja magát. Nagyon elszomorodik, azonban nem magát, hanem szeretteit sajnálja. Egyszer rabságában megjelenik neki felesége szelleme, aki tudatja vele, hogy ő már elhagyta ezt a világot. A megviselt Szilveszter tébolyultan esik össze.

18

Tíz év raboskodás után egyszercsak isteni jel érkezik, egy veréb száll az idős Szilveszter börtönének ablakára. A madárka valóban jó hírt hoz, ugyanis Szilvesztert még aznap szabadon engedik.

19

Szabadulása után Szilveszter felkeresi régi otthonát, ahol a szomszédok tudatják vele, hogy elfogása után feleségének a felőle érkező híreket hallva megszakadt a szíve, s szörnyethalt. Az agg felkeresi a temetőt, de nem találja a számára oly’ drága keresztet. Szörnyű tervet forral: merényletre készül. Mikor a király a város utcáin felvonul, ő fegyvert fog rá, és lő, de az uralkodót nem éri golyó. Szilvesztert elfogják, s még aznap hóhér vágja le a fejét. Testét az akasztófa mellé temetik el.

20

Telik az idő, új generációk nőnek fel immár, akik lerázzák magukról a rabláncot, és hálásan, tisztelettel néznek fel a régi idők Szilvesztereire, akik teste jelöletlenül fekszik a bitófa mellett…

Lemásoltam valahonnan ennyit te is megtehettél vlna :D