Twillight rajongók, mennyire sértödtök meg ezen a novellán?

A telihold delelőre kúszott a város felett. Az emberek már rég aludtak, de az éjszakai ragadozók most keltek fel, hogy táplálkozzanak. Csupán egy ragadozó nem tudott ma este táplálékot keresni. De csak azért, mert neki más dolga volt.

A magas férfi végigvonszolta a terhét az utcán, majd belépett az egyik kuka mellé, és kinyitotta a zsákot. Egy tizennyolc éves forma fiú arca bukkant elő. A férfi arcán egy undorodó grimasz jelent meg. Kivillantak az éles fogai, ahogy végig nézett a még kábult fiún. A srác egy nyeszlett kis senki volt, a szemébe beleolvadt a haja, és azok az ékszerek.

Demetrius a vámpír megbánta, hogy James Alderból vámpírt csinált.

- Ébredj – morogta a vérszívó. A hangja hipnotikus volt. Itt az ideje a büntetésnek. James felkelt, és körülnézett, majd ránézett a vámpírra.

- Kérlek, mester ne végezz velem. – Térdre esett, és összerakta a két kezét. Demetrius a földre köpött. Máskor nem tette volna meg, de az eddig arisztokratikus vámpír álcája lebomlott róla: szadista állat lett.

- Na, ide figyelj te kis denevérpotyadék – morogta Demetrius, - nem tudom hol olvastál a vámpírokról, vagy, hogy képzelted ezt, hogy szégyent hozol a fajtánkra, de most már elég.

James hátrébb akart húzódni, de nekiütközött háta egy kukának. Az felborult.

- Olvastam a Vámpírkrónikákat, a Vámpír Életét, a Vérszívók Létét és a Denevértörzset.

A vámpír ökölbe szorította a kezét. Ez a két nap betett az egészségének. Alder volt a legrosszabb vámpír a világon, és ebben az utóbbi két napban…

- Akkor beszélgessünk – mondta Demetrius. – Az első nap miért kímélted meg annak az embernek az életét, miközben azt az őzgidát simán elkaptad, és kiszívtad a vérét?

A fiú felállt.

Ezen harisnya van. A pokol kénköves lángjaira, ez férfi létére harisnyát hord. Demetrius érezte, hogy a tegnap este elfogyasztott vér hamarosan visszajön.

- Azért mert én ember vagyok, és megfogadtam, hogy akármilyen vámpír leszek, de nem fogok embert ölni – mondta büszkén, miközben merően a vámpír szemébe nézett.

- Akkor miért könyörögtél nekem, hogy változtassalak vámpírrá te kutyagumi?

- Mert az iskolatársaim, a szüleim nem értenek meg. Mike haverom elvonón van, Joey másik iskolába ment, míg Rachel megváltozott.

Ha ember lennék, akkor én szigorított életfogytot adnék neked, mert a villamosszék megváltás lenne számodra. Demetrius megvakarta a tarkóját.

- Te hülye, ha annyira utáltál ember lenni, akkor miért ragaszkodsz, ahhoz hogy vámpír legyél? – kérdezte a vámpír. Most minden vámpír körberöhögte, a vérfarkasok összefirkálták a házának a falát, míg a gnómok azok mindennap kutyaszart varázsoltak a lépcsője elé.

- A Vámpírkrónikákba olvastam, hogy a vámpírok a lelkük mélyén emberek. Így képesek szeretni, szenvedni, és…

- Te szárnyas patkány, azok a vámpírok, csak a papíron léteznek! – ordította Demetrius, és egy kemény pofot lekevert neki. – Mi vámpírok élőholtak vagyunk. Emberi vért kell szívnunk, mert az erősít minket. Az állati vér… - de csak legyintett. – Te különös vagy.

- Kiválasztott vagyok? – kérdezte James.

- Nem te hülye vagy.

- És szerelmes.

Demetrius egy újabb pofont lekevert neki.

- Mi vámpírok nem lehetünk szerelmesek! – üvöltötte megint. A nem létező vérnyomása már eléggé fenn volt.

- Azért mert mi örökké élünk, míg a szerelmünk az meghal.

- Nem te hülye, mi vámpírok ragadozók vagyunk, és láttál már oroszlánt, zebrát meghágni?

James helyeslően bólintott.

- Egyszer igen.

- Nem álmodtad? – Lépett előre Demetrius, és újra földre küldte a fiút. – Nem állhatunk össze a prédával, mert előbb, vagy utóbb kinyírjuk, és a rendőrség gyanakodni kezd.

- A Vámpír Életében másképp volt, és azt egy vámpír írta. – A fiú hátrébb próbált húzódni, de Demetrius elkapta a pólója nyakát, és a falhoz lökte.

- Mi vámpírok soha nem írunk könyveket, mert felesleges. – Elengedte a fiút. – Na és a legnagyobb bűnöd az, hogy neki mentél Lord Alvareznek, a klánunk fejének.

- Azért mert felemelte a kezét.

- Nácinak hitted? – kérdezte Demetrius.

- Nem, csak mert ez kihívás a vámpírok között. A Denevér Törzsben olvastam, ahol a vámpírok háborúztak egymással.

- Oh, te barom. – Leküldte a földre egy jól irányzott jobb horoggal, és előkapott egy festékspray-t, és ráfújt pár betűt. Alpári átverés.

- De leszarom – mondta magának válaszul.

Demetrius a távolból nézte a jelenetet, ahogy James felé emelkedett a három farkasszerű alak.

- Mi van erre kiírva? – kérdezte az alacsonyabbik.

- Tetves vérfarkasok – olvasta fel az egyik sötét bundájú példány a fiú mellére írt felíratot. James épp ekkor kelt fel, és nézett körül. – Kekeckedsz velünk kiscsávó?

- Ez az a vámpír, aki egyszer kiszívta annak, az őzgidának a vérét. – Az alacsonyabb vérfarkas odalépett James testéhez.

- Mond csak ízlett neked, az őzgida a vére? – kérdezte.

- Ízlett – mondta James halálra vált hangon.

- És jó volt? – hajolt közelebb hozzá a magasabbik vérfarkas.

- Hogy mi?

- Élvezted?

- Végül is igen.

- Köcsög Bambibaszó – kiáltotta a vérfarkas. Röhögésbe törtek ki.

Demetrius megfordult és elindult hazafele, ahol egy koporsó várta, és elvigyorodott. A farkasok röhögésébe James szinte nőies sikolya is belevegyült. Innentől félni fognak tőle.

- Mikor fogják már fel ezek, hogy belőlük nem lesz jó vámpír – morogta magában. – Pedig igenis az ügyvédekből lehet jó vámpírt csinálni.

1856-ban mikor ügyvéd volt, és Alvarez átváltoztatta, mondta ezt. Most pedig az első dolga az lesz, hogy levadássza az összes ilyen vámpírtörténet szerzőjét.

Utálta, hogy ha rossz hírüket keltik.