Szereted Stephen King könyveit?

én imádom a három kedvencem : a ragyogás,az állattemető, az

amúgy 14/l

Sok könyvét olvastam tőle, szeretem is, de valahogy mégsem az igazi. Volt egy pár könyve, aminél majdnem bealudtam, mert túl volt írva és unalmas volt pl.: Nem jön a szememre álom, Rémkoppantók. Volt, ami egy délután alatt megvolt, mint a Cujo.

Én nem is mondanám félelmetesnek a könyveit, inkább izgalmasnak. Például az Állattemető, az nagyon felkavart, ezen még el is sírtam magam. Nem hiszem, hogy újra elolvasom, de nagyon jó könyv. Amikor a Christine-t olvastam, akkor sorozatban üldözött Ronald D. LeBay.

Van egy könyve, ami nem horror, hanem mese, persze King stílusban, amit a lányának írt. A varázsló is fantasztikus, izgalmas és lebilicsnleő.

Szóval ambivalens érzéseim vannak vele kapcsolatban, de megutáltatni magát velem nem sikerült. 1 könyvét kellett abbahagynom, mert nem bírtam továbbolvasni, majdnem eláájultam olvasás közben. Ez A bilincsben volt, amikor a nő üvegszilánkkal vágja le a bőrt a tenyeréről, hogy így síkosítva a kezét, ki tudja húzni a bilincsből.

1. Állattemet

2. Hasznos holmik

3.Mobil/Cujo

Igen, nagyon kedvelem. Csak sajnos túl nagy hatással vannak rám a horror- stílusban írt könyvei. A Ragyogás és a Rémkoppantók egyes jelenetei gyakran eszembe jutnak, és még az emlékük is nyomasztó, pedig sok éve már, hogy olvastam őket.

Az ezektől eltérő stílusú könyveit is nagyon szeretem, a legszebbek a Remény rabjai és a Halálsoron. Ráadásul ezekből fantasztikusan jó filmeket is csináltak, pont a kedvenc színészeimmel (Morgan Freeman, Tom Hanks).

Az eddig említetteken kívül a kedvenceim még a Tűzgyújtó, Cujo, Borzalmak városa.

Én nem kedvelem, sajnos pont azért, amit az egyik válaszoló írt: nekem nem félelmetes, legfeljebb izgalmas. De sokszor lapos, túlírt, nem egyszer kifejezetten pongyola, emiatt sajnos nem tartozik a kedvenceim közé. Pedig isten uccse, megpróbáltam megszeretni. Az első mű, amit olvastam tőle, azt azóta sem hiszem el, hogy ő írta, vagy hogy hivatalos fordítás lett volna: egy novella volt valami "isteni teremtő erejű számítógéppel" és egy íróval a főszerepben. Életem legrosszabb olvasmányélményei között tartom számon, pedig az ötlet maga jó (lett volna), engem is sokat foglalkoztatott ez a téma. Ilyen kezdés után nem volt sok kedvem folytatni. Volt szerencsém rendkívül olcsón hozzájutni a Tortúrához, ott volt egy jó jelenet (véleményem szerint a patkányvéres ujjak nyalogatása esetében a hangulatot jól elkapta), de inkább unalmasnak tartottam, mint izgalmas szórakozásnak. Utána az állattemetőt olvastam, azon valóban borzongtam, de nem a stílusa bilincselt le, hanem az, hogy a természetfelettivel operált: nálam ez egyértelműen a félelmetes kategóriába tartozik. Bárki írja, bármit. :) Viszont egy fél pontot elkönyvelhet magának, hogy jó megközelítéssel nyúlt a témához (ti. ha nincs ez a természetfeletti, halálra unom magamat, de így legalább elérte a hatást).

Ennyi számomra elég volt a horrorból, bár hallottam, az AZ állítólag zseniális, el kéne olvasnom. Viszont írt fantasy zsánerben, ezt még látnom kellett, egy olyan ember dicsérte, aki amúgy nem kedveli King stílusát. Nos... volt benne egy igazán szép és hatásos jelenet, egy halotti búcsúzás. Amit a horrorjaiban sosem használ ki, pedig ahogy látom, ehhez tényleg ért. Maga a Setét Torony sorozat (ezt olvastam) nem volt egy nagy élmény, volt kb. három jó mondata, de az a jelenet - nos, ott azt mondtam, elismerem a zsenijét, mert tényleg benne van az, amit a kritikusok is mondanak, hogy elpocsékolja: tehetség. De változatlanul egyetértek a kritikusokkal, miszerint igenis elpocsékolja a tehetségét. :)

Olvastam még Az írásról című önéletrajzi regényét és tanácsgyűjteményét, humora van (de ezt máshol is bebizonyította), de önkritikája is. Szerintem nem elég, de hát író, sikeres, felkapott, hadd legyen meg ennyi önelégültsége. Az életrajza... nos... beteg. Ehhez mondjuk semmi köze King írástechnikai tudásának, de ezt kellően beteg módon is tudja átadni. Láthatóan ezt a formát (önéletrajz) szereti a legjobban, ami nem csoda. Minden könyvéhez szerkeszt valami utószót, előszót, saját fülszöveget, vagy legalább egy másik műnél megemlíti az előzőt (jó marketinges vénája van), szerintem többet beszél a könyveiről és a megírásukról, mint amennyi "történetet" valóban írt. (A Setét Toronyban is van egy nagy adag ebből. És az utószavak. A harmadik kötetnél hülyét kaptam tőle.)

Az én véleményen tehát az, hogy nem kedvelem kifejezetten, de ha az eddig olvasottakat sorrendbe kell állítani, akkor

1. Setét Torony 1-7.,

2. Állattemető,

3. Tortúra (van benne egy ügyes önkritikai húzás, de nem elég, nem viszi el a hátán).

Imádom!!

1.Christine - Hangulatában teljesen benne éltem, ott voltam a könyvben!

2.Az - ugyanaz mint az 1.-re és még félelmetes is,de a Christine jobban megfogott

3.Borzalmak városa - Csak azért nem az első, mert napokig nem tudtam aludni a félelemtől, és csak nappal olvastam

ezeken kívül számtalan könyvét olvastam már, és mind roppant jó!