Nektek, hogy tetszik ez a részlet? (Lent olvasható! )

Tudom,hogy nem sokat ér ez a kiírás,de a biztonság kedvéért kiírom:

Figyelem! A következő szövegrészlet erősen felkavaró jeleneteket tartalmaz,ezért elolvasását 18 éven felülieknek ajánljuk!

"

A Lidércfény Boszorkányai

A pszichológus megbotránkozva nézte az asztalon heverő rajzot. Jobb karjával vörös hajába túrt,bal kezével levette szemüvegét,majd a rajz mellé tette,s kezébe vette a rajzot. Egyre erősebben kezdett verejtékezni,miközben kidagadtszemekkle nézte a lány rajzát.

Kissé meggyűrte,kezét majdhogynem ökölbe szorította,majd elfordult.

A verejték csillogott a homlokán,s lefelé kezdett folyni az arcán. A lány csak riadtan nézte,ahogy az eddig kedves,mindig moslygós pszichológusa olyanná kezd válni,mint aki megőrült.

A pszichológus halkan nevetni kezdett,a rajzot a födlre dobta,mindkét kezével a haját kezdte túrni,majd harsányan felnevetett,s hirtelen a lány felé fordult,vérágas szemekkel,de a lány fejbevágta a fém ceruzatartóval,erre a pszichológus hanyattesett. A lány kihasználva a helyzetet megfogta az asztalon levő vázát,majd teljes erejéből a doktornő fejéhez vágta,aki erre elájult.

Mikor magához tért,kezei,lábai az asztalhoz voltak kötözve.

Feje iszonyúan fájt,s homályosan látott.

Lépéseket kezdett hallani. Fejét alig bírta mozgatni,de látta,hogy Rebeka közeledik felé,kezében az egyik széknek a lábával. A kiálló szögek vészjóslóan csillogtak a lámpa fényében.

Rebeka már nem az az aranyos kislány votl aki eddig. Szemében mindennemű érzelem hiánya tükröződött,s olyan volt,mintha a törékeny kislány személyében egy démon közelítene felé.

-Nos,Olívia néni? - kérdezte a lány gonoszan mosolyogva - Még mindig nem hisz a véremben csordogáló mágikus erőben?

Olívia erre öszeszorította fogát,majd könyörgő tekintettel a lányra nézett.

Rebeka elfordult:

-Tudhattam volna. Maga sosem fog hinni nekem. - mondta elhaló hangom,s elfordult

Olívia ekkor úgy érezte,hogy talán Rebeka visszanyeri régi személyiségét.

De Rebeka hirtelen felé fordult,s ordítni kezdett:

-Nézzen a szemebe! Olívia! Nézzen a szemembe! Ezek a szemek nem emberiek! - igaza volt,szemei olyanok voltak,akár egy démoné

Olívia ijedtségében kiáltozni kezdett,mire a lány a nő hasába vágta a szöges fadarabot.

-Ne! - üvöltötte Olívia

-Sosem hittél nekem! Sosem!Sosem!Sosem!-majd kirántota a széknek a lábát a nő hasából,s a kezébe vágta. a vér ömleni kezdett,egyenesen Rebekára,aki szomorúan,de mégis a bosszútól tüzelve nézte,ahogy pszichológusa szenved.

-Nyugodj meg...Re...Rebeka! - nyöszögte halkan a nő

-Megnyugodni? - kérdezte emberi hangon Rebeka,lehajtott fejjel.

Szőke hajáról a padlóra kezdett csöpögni a vér,majd megszorította a fadarabot,s így kiálott:

-Nem fogok megnyugodni! Nem! Nem! Én neeem! - s közben fröcsögött a nyál a szájából,s agyonverte Olíviát a vértől csöpögő szöges fadarabbal

Síri csönd lett.

Kezéből leejtette a fadarabot,majd azt vette észre,hogy valami a lábához kezd folyni.

-Oh? - nézett csodálkozva a földre,majd azt vette észre,hogy Olívia vizelete foylik a lábánál.

Szemei elfehéredtek,majd elüvöltötte magát.

Remegett,s már majdnem összeesetta,mikor észrevette,hogy Olívia kézfeje mozogni kezdett.

-Ne! Ne...Ne! - kiáltotta,mikor megpillantotta,hogy Olívia széjjel szaggatott holtteste mozgni kezd.

Kezeit,s lábait könnyedén megszabadítota Rebeka kötésétől,majd nevetve a lányra nézett,aki saját haját csomókban tépte ki rémültségében.

Olívia száz sebből vérzett,a vér szinte kis patakokban csörgedezett testéből,halott volt,de mégis közelített Rebeka felé.

-Boszorkányságról beszélsz,de semmit sem tudsz róla. - mondta Olívia kedvesen

Rebeka eközben véresre harapdálta kezeit félelmében

-Csak egy hisztis liba vagy! - mondta Olívia gúnyosan Rebekának

"

Szeretnék írni egy könyvet,ezért lennék kíváncsi a véleményetekre,hogy szerintetek mégis,hogy tudok fogalmazni,milyen a szókincsem,fantázia,stb. Építő jellegű kritikát nagyon szívesen fogadok!

Az értelmes válaszokat előre is köszönöm! :)