Szerintetek mivel folytatódjon a könyvem?

Este van. A kutyák mind alszanak, vagy mégsem? Mintha egy még mindig vonyítana. Blacky az.

Új nap virradt Blackyre és szerető gazdájára, Samanthára. Blacky nem érezte magát valami fényesen, de Samantha levitte Blackyt a parkba. Akkor tűnt fel neki, hogy valami nem stimmel a kutyájával, és kénytelen volt elvinni állatorvoshoz.

Először Samanthának egy lapot, illetve egy adatlapot kellett kitöltenie Blackyről. Eközben az orvos megvizsgálta a kutyát, és határozottan kijelentette:

- Náthás.

- Tessék?- szólt közbe Samantha.

- Blacky nem kapta meg a kötelező oltásokat, ezért megbetegedett.

Blacky elkezdett nyüszíteni, majd lefeküdt.

- Muszáj lesz elmenni az állatpatikába, venni orvosságot,- ajánlotta az orvos- mindjárt odaadom a receptet, hogy kiváltsa!

- Köszönöm szépen! Gyere Blacky, menjünk el a patikába a gyógyszeredért, és egy fecskendőért, hogy be tudjam neked adni, utána hazamegyünk!

Blacky lelógatott fejjel baktatott gazdája után.

Samantha ma beadta Blackynek az oltását, abban reménykedve, hogy jól csinálta. Szegény kutya ma sem volt fényes kedvében. Blacky lefeküdt a kandalló mellé, hogy egy kicsit átmelegedjen.

Samantha levitte a friss levegőre Blackyt, hátha jobb kedvre derül. Egy jó gazdának a megérzései sosem tévedhetnek! És igaza lett.

Blacky sokkal jobban volt a kis séta után. De ezek szerint az orvos tévedett. Nem volt náthás a kutya, de vajon miért mondta ez?!

Amiért Samantha látta, hogy Blackynek jót tett a friss levegő, ezért éjszakára a kutyaólban aludt.

A kertben nincs senki se semmi. A kutyaól is üres. De Samantha telefonál:

- Haló, rendőrség? Segítség! A kutyámat elrabolták!

- Nem lehet, hogy csak megszökött?

- Nem, dehogy is! Remekül idomított kutya.

- Nos, hogy nézett ki?

- Fehér alapon barna foltos. –siránkozott Samantha.

- Hogy hívták?

- Samanthának.

- Nem magát, hanem a kutyát!- mondta a biztos úr.

- Őt Blackynek.

- Ismer valakit, aki képes lenne elrabolni a kutyáját, mert nem szereti?

- Talán a szomszédom, mert néha hagy egy parányi ajándékot a pázsiton. De nem hiszem, hogy képes lett volna elrabolni.

- És van olyas valaki, aki Magát nem szereti?

- Amikor elhoztam a menhelyről a kis Blackyt, egy picit szabálytalankodtam, ezért utánam kiabáltak, hogy ezt még meg fogom bánni.

- És mégis mi volt ez a szabálytalankodás?

- Nem voltam hajlandó kitölteni az örökbefogadási papírokat. – suttogta Samantha.

- És mi volt ennek a menhelynek a neve?

- Streetfield-i menhely.

- Köszönjük az információt. Ígérem, megteszek mindent, hogy kiderítsem, ki volt a tettes!

- Nagyon szépen köszönöm! Vízhall.

Samantha aggódva letette a mobilt.

Egy kutyát nem lehet egy zárt kertből és egy biztonságos ólból ellopni. Ezért is érthető, hogy nem ellopták Blackyt, hanem megszökött. Hogy miért? Blacky és a szembe szomszéd kutyája réges-régóta tervezik ezt az utat, hogy tudják, az elődeik, hogy tudtak megélni a vadonban, és hogy milyen, ha nem dugják az orrod alá a kaját. Így hát Blacky és Matróz az öreg puli (a szembe szomszéd kutyája) elindultak, de még nem jutottak messzire, ugyanis csak négy saroknyira voltak az otthonuktól. Tudják, hogy óvakodniuk kell a rendőröktől és gazdáiktól. De azt is tudják, hogy még hosszú út áll előttük, ugyanis meg akarják találni a hatalmas farkaskutyát, kit Baltónak hívnak.

Samantha már négy napja nem aludt, és lassan teljesen kifordul saját magából.

E négy nap alatt Matrózék is haladtak. Hirtelen egy erdőben találták magukat. Nagyon ki vannak éhezve, és szomjasak is.

Egy valamiről viszont fogalmuk sem volt, ma telihold van. A farkasok jelképe. Amikor minden kutya érzi a bennük lakozó farkast. Egyre feljebb jött a hold. Blacky és Matróz ámulva nézték a holdat, és eközben megpillantottak egy falka farkast, de persze azt hitték rájuk a holdfényben, hogy ők is kutyák, ezért odarohantak hozzájuk. De a farkasok nem valami vendégszeretően fogadták őket. Már éppen rájuk akartak támadni a farkasok, de szerencsére még időben elkezdtek futni, mert öt centiméter se kellett volna hogy megharapja matrózt.

Egy nagy fa alá értek, amin sorba ültek a baglyok. Bűzlött a fa az egérmaradványoktól.

Az egyik bokor megrezzent, mindegyik bagoly elrepült. Egy farkas lány bújt elő a sötétségből, és így szólt:

- Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek az előbbi kis incidensért. Nem állt szándékunkban letámadni titeket, csak a sötétben nem tudjuk megkülönböztetni a betolakodót, és a vacsorát. Na mondjátok, mi járatban van két kutya egy erdőben? Nem a gazdáitokkal kéne lennetek?

- Azért jöttünk el a gazdáinktól, mert akarjuk találni a hatalmas Baltót.

- Egyébként engem Lisának hívnak. A falkavezér lánya. Ti kik vagytok?

- Én Blacky vagyok, ő pedig Matróz.

- Had segítsek nektek az utatokon. Én tudom, hogy hol lakik az, akit kerestek, és segítek túlélni az utat.

- Nem bánom. Gyere.

- Először is élelmet kell szereznünk. Mit szólnátok egy őzhöz?

- Ő….. rendben. Mondd, hogy amiről beszélsz az sült!

- Hogy lenne már sült egy frissen vadászott őz?!

- Jól van, na! Most inkább ne veszekedjünk, hanem vadásszunk!

Erre bebújtak a bokorba, hogy megfigyelhessék az áldozatukat. És már találtak is egy őzikét a rét közepén szunyókálva. Lisa lassan odalopakodott, és elcsípte a nyakánál fogva.

- Kaja!- ujjongott Matróz és Blacky.

Bár egy kicsit undorodva, de sikerült megenniük a nyers húst, egy kis ésszel, miszerint, nincs más kaja.

Új nap, új kalandok, új életveszélyes helyzet. Vajon ma mi fog történni kis hősünkkel?

Telihold már nem volt, ezért Lisa nem kelthette fel őket édes hangjával. Nem, Lisa vadászni volt. Az égből ítélve reggel 6 óra lehetett, mikor Lisa eldöntötte, hogy elmegy vadászni, miközben úgy osont el Blacky és Matróz mellett, hogy ne keltse fel őket.