Mit gondoltok, lenne jövője a regényemnek?

Előbb inkább írd meg, utána nézd át, és ha letisztáztad, nem találsz benne több javítanivalót, akkor küldd be egy erősebb hangvételű netes oldalra, ahol amatőrök irogatnak. Ha ott is csak annyit kapsz, hogy ez kommersz, legyen, akkor ez az, kiadóhoz nem érné meg futkosni (ők is csak ezt látnák). Ha valaki lát benne fantáziát, mert ugyan a sztori elcsépelt, de millió és egy ennél ilyenebbet is kiadtak már, akkor fel lehet küzdeni egy olyan szintre, hogy ez egy kiadót is érdekelne. Talán. Ehhez persze eg erős stílus, könnyed, olvasmányos hangvétel szükségeltetik, meg persze egy kommersz sztorit a kis ötletek (és a meglepő, non-sztereotíp befejezés vagy karakterek) tesznek jobbá. Ha ezekben erős a mű - ezt ugyebár nem tudhatjuk -, akkor egy laposabb történetet is elvisz.

Persze ez nem garancia arra, hogy kiadásképes legyen. De ugródeszkának, képességeid felmérőjének mindenképpen kiváló. Ülj le, írd meg, lesz valami. Minden "elsőkönyvesnek" azt javasolják/juk, hogy előbb mutassa meg idegeneknek (tegye fel netre - lehetőleg látogatott, erős kritikai oldalra), utána próbálja csak a kiadót, ha "ezt a szintet megugrotta". Ez általános tanács, nem kötelező, lehet, hogy te vagy az a zseni, akinek erre semmi szüksége, de 1. ezt mi nem látjuk innen, 2. azért annyian írnak ma... egy ilyen tömegből kitűnni...

(Ha az a probléma, hogy a neten ingyen van fent, de te kiadóhoz akarod vinni, akkor nem igaz, hogy a szórakoztatás az elsődleges szempont. Ha később mégis kiadóhoz kerül a mű, a netes portálról minden felpakolt másolatot le kell szedjenek. Ma idehaza gyakorlatilag nincs olyan portál, ahová ingyen művet feltölthetsz, de nem te rendelkezel a továbbiakban a jogaival, hanem a honlap szerkesztői. Emiatt ne fájjon a fejed.)

Hozzáállástól függ. Eddig kinek mutattad meg, és ők mit mondtak. Fontos egy személyes kritikai közeg, ha esetleg durva hangnemű, netán személyeskedő kritikákkal találkoznál, vagy egyértelmű elutasításba ütköznél. Ez a te lelkednek kell, minek amúgy a legkisebb mértékben nem érdekel, de ha nem tudod személyes közegben levezetni az esetleges feszültséget (ami legyen akár jogos felháborodás, vagy csak rosszul kezelt helyzet), akkor a neten fogod, és ezzel önmagad járatod le. Vagyis először mutasd meg egy ismerősnek. Ő persze nem fog elfogulatlan lenni, nem is ezt várja senki tőle, de közvetlen a vélemény, azonnali, vélhetően a kedvedre is lesz. (Magyarán szólva dicsér. Kivétel, ha kifogtál egy szemét kritikus ismerőst, de ilyen csak nincs. Vagy mutasd meg másnak.)

Ha ezen a rétegen túl vagy, akkor lesz annyi önbizalmad, hogy feltedd máshová is a neten. Persze jót tesz, ha hájjal kenegetnek az ilyen kisebb amatőr írói oldalakon, vagy a többségében fiatalokat tömörítő, nagyjából csak dicsérgető protálokon. Ehhez persze végig kell nézni pár kritikát, hozzászólást, ha mindenhol csak dicséret van, az nem igazán kritika közeg. (Az AMH-t speciel nem ismerem, de túl kevés felhasználóval túl széles spektrumban publikál, szinte lehetetlen, hogy szigorúbb kritikát fogj ki.)

Amit én ismerek, az a Napvilág - jobbára kedves közeg. LFG - totálisan gonosz. (Tényleg.) Karcolat - elfogult vagyok, de azért nem rossz. (Bár a regényrészlet kategóriát építjük lefelé.)

Viszont egyiket se problád, amíg nincs személyes ismerőstől véleményed. Nem lesz objektív, de kell, hogy valami továbblendítsen, ha kapsz két megjegyzést, hogy ez úgy pocsék, ahogy van, ne is folytasd. Mert fogsz kapni ilyet (vagy kevésbé nyíltan ilyet), elvégre egy idegennek ha nem tetszik, miért ne mondaná meg? És akkor nem válaszolhatod, hogy ha nem tetszett, miért olvasta, elvégre te kértél véleményt. A másik pedig a csend: őrjítő, hogy senki sem mond semmit. Ez a legnagyobb kritika: a mű annyira sem volt jó, hogy bármit szóljanak róla.

És persze van még millió protál, amit nem soroltam fel, de vagy specifikusak (téma szerint), vagy meghívásosak (írókörök), vagy nem jutottak eszembe... vagy nem tartok őket erősnek.