Szerintetek nem hülyeség, hogy a Harry Potterben az igazgatói irodában a volt igazgatók festményei ennyire élethűek?

A festményeknek nincs lelke, se semmilyen gondolata. Pl: a Kövér Dáma imádott enni és inni életében, ezért a festő ennyi tulajdonsággal ruházta fel. De nem tud semmit. Mintha egy színésznek mondanánk, hogy játszon egy hölgyet, aki szeret enni és inni. Azután persze a Dáma elsajátított viselkedésformákat, a könyvekből kiderül, hogy "festmény-barátnője" is van, de ezzel csak arról tudnak beszélgetni, amit láttak vagy hallottak.

Ellenben az igazgatók portréját még életükben megfestik, majd az igazgató átadja nekik a legfontosabb információkat, Dumbledore pl elmond a horcruxokról mindent, meg a Pálcák Uráról - így a festmény beleegyezik, amikor Harry azt mondja, visszateszi a sírjába. A portré konzultál Pitonnal is, de ez csupán olyan, mintha Piton Dumbledore "interaktív naplóját" olvasná, azaz az előre megadott információkat mondja el neki a portré Dumbledore személyiségével. Ha esetleg Piton bizonytalan volt, akkor mond valami "dumbledore-osat", amit az igazi professzor mondott volna, de ez nem ő!

A festménynek nincs lelke, nem képes a változásra, csak pár eltanult viselkedést utánoz, de nem gondolkozik mélyen, nem érez (max imitálja, mert ezt tette volna az igazi is, asszem Dumbledore portréja könnyezik, amikor Harry meglátogatja a csata után)