Csak én vagyok egy könyv után depis?

Igen, bár nem úgy mondanám, hogy depis vagyok, hanem inkább hiányérzetem van, mintha nem lenne teljes az életem.

én nem vagyok depis, csak jó lenne tovább olvasni, ha nagyon tetszett a könyv, és elgondolkodom, mi történhetne a szereplőkkel.

Ha a kedvenc szereplőm meghal benne akkor én sem érzem magam túl jól , de hogyha annyira megrendítő egy egy könyv akkor én csak ülök az ágyon és nézek magam elé : D

Szerintem egyszer volt olyan, amikor nagyooon kibuktam. Mary Higgins Clark: Halálos tánc című könyve hatott rám így. Már legalább háromszor elolvastam, pedig valójában nem egy nagy sztori, a történet is kicsit elavult, a szereplők viselkedése, pedig sokszor logikátlan. De, valahogy annyira tetszik a szöveg, mármint, jó stílusa van. De, hasonló volt akkor is, mikor kiolvastam, A lány aki a tűzzel játszik c. könyvet, de az kevésbé borított ki, mert van folytatása. De, ha azt is kiolvastam... :/

Nekem ilyenkor (mikor végzek egy naggyon jó könyvvel) olyan jön rám, hogy csak ülők, bámulok és oké most kell pár perc hogy feldolgozzam... főleg ha mondjuk van folytatása ami vagy nincs még meg vagy még nem jelent meg, és akkor napokig kész vagyok, teljesen a hatása alatt és csak arról tudok beszélni, azon pörög az agyam stb. Vagy amikor meghal valaki akit imádok akkor teljesen letörök és úgy érzem hogy valakit le kell ordítanom (általában ilyenkor az írót szidom) de ebből is pár óra alatt kikerülök :) Szóval én se kifejezetten depis vagyok csak hat rám :D

Én nekem is nagy hiányérzetem támad utána, bár konkrétan depis nem vagyok...és én is pont ma olvastam ki az szjg 6-ot, és nagyon tetszett annyira jóóó...várom a hetet :))

Ha én olvasok el egy könyvet, akkor nem azt mondom, hogy depis vagyok, hanem sokot kapok. Remeg a kezem utána meg minden.

én pont így vagyok. és minden gondolatom a könyv körül forog. xD