Eddig milyen a könyvem?

Ebben a könyvben három főszereplővel fogtok megismerkedni akik a kezdetektől, a végletekig együtt maradnak, persze lesznek kisebb viszontagságok. Máté, Kornél és Peti a három jó barát egy nem mindennapi kalandba keverednek melyben az életüket kockáztatják. Hát sok sikert nekik.

- Lúzer vagy!!! – kiabálta Dominik az osztály legakadékosko-

dóbb gyereke. A mondat nem másnak szólt mint szegény Máténak akivel a sors szörnyű mód elbánt. Szülei elváltak most az apjával él, egy családi házban. A jegyei is 3-as vagy 4-es körül vannak. Még a szünetekben is folyton szórakoznak vele. Csupán kettő igaz barátja van, de ők mindig mellette állnak.

Ezen a bizonyos pénteki napon elég csípős hideg volt. Főleg reggel mikor a három jó barát szinte együtemű léptekkel ballagott a suliba. Már akkor hordozta magában a szél a misztikusságot, de ezt senki észre nem vette.

Csak az a fekete öltönyös alak amelyik figyelte a három jó barátot. Ő tudta, hogy miről van szó. És azt is hogy már nem kell sokáig várnia. Addig a közeli gyorsétteremből rendelt magának egy dupla sajtburgert, meg egy kólát és békésen leült egy padra.

Közben a gyerekek beértek az iskolába. Becsengettek. Matek óra volt az első, de a szokásos tanár helyett egy helyettes tanár jött be. Legalábbis ezt állította magáról, mivel egyáltalán nem úgy nézett ki mint egy tanár. Rövidnadrágban volt mindig Hip-hop sapkát viselt, még órán is, és napszemüveg volt rajta.

Az még oké, hogy eltért a tananyagtól, de hogy elkezdett a felelősségről beszélni meg a kalandokról az már tényleg szokatlan volt. Aztán 10 perccel az óra vége előtt kiment a teremből és az osztályteremben elszabadult a pokol. S ezt a nagy csetepatét csak az igazgató úr tudta megfékezni.

Az első óra után még jött egy fizika, egy kémia, egy testnevelés, és egy nyelvtan. És amint 12:30-kor kicsengettek mindenki egyszerre kapta fel a táskáját és rohant ki az épületből. Kornél, Peti, és Máté megbeszélték, hogy miután kiértek a menzáról együtt hazamennek és majd kimennek az erdőbe túrázni. Tíz perc alatt megették a gulyáslevest és a rakott krumplit, majd elindultak.

A fekete öltönyös fickó még mindig ott ült, és várta a srácokat. Felsétáltak a Petőfi úton, és hirtelen megdöbbentő dolog történt. Egyszer csak megremegett a föld és a három barát alatt megnyílt s ők csak zuhantak és zuhantak, és zuhantak. Féltek, azt hitték, hogy sose lesz vége, hogy itt a vég meghalnak. Ám tompa puffanással nagy fájdalommal és legalább öt percnyi zuhanással a nyakukban leérkeztek. Nagy nehezen feltápászkodtak és olyan világ tárult eléjük amelyhez hasonlót még életükben nem láttak.

Megpróbálom leírni, de még én is a látvány hatása alatt állok. Amerre néztek mindenhol lomb nélküli fák voltak, gyanították hogy ők meg egy erdő közepén feküdtek. Volt mellettük egy kút amibe belenéztek, de mindannyian visszahőköltek. Ott feküdt egy ember akinek egy kampó bele volt szúrva a szájába és folyt belőle a vér. Valamikor. Mert már csak az alvadt vér látszik meg. Peti egyszer csak arrébb rohant. Nem akarta hogy a többiek meglássák, de kijött belőle az ebéd. Sose bírta a halott emberek látványát. Mikor újra együtt lett a csapat, Peti azt mondta, hogy valamit észre vett, de csak egy mókus volt. Szép hazugság mondhatom. Mókus egy ilyen istenverte helyen! Kornélék is így gondolták, mivel szúró pillantásokkal kínozták Petit. Ahogy mentek tovább az erdőben észrevették hogy vörös köd száll fel a talajból. Egyre jobban féltek, de kíváncsiak is voltak és ez hajtotta őket előre. Na meg persze a kiút megtalálásának reménye.

- Nem állhatnánk meg egy fél percre? – kérdezte meggyötörten Máté.

- Nem, most nem állhatunk meg… Hé nézzétek az nem egy falu? – mondta Kornél.

Elkezdtek futni a kis község felé, de ez nagy hiba volt mert Máté elesett. A többiek gyorsan a segítségére szaladtak. Péter táskájában volt egy köteg géz (Mivel őt mindig megverték az iskolában.) amivel megpróbálta gyorsan bekötözni a sebet.

- Hmmm… Elég mélynek látszik. Találnunk kell egy orvost! – Peti hangja izgatottabb volt mint valaha.

Ám ekkor a szörnyű esetek sorozatának még nem ért vége, mivel a (nem is annyira) távolból valami felvonyított.