Szerintetek az Alkonyat szereplőit nem festi le a könyv túl idealistán?
Arra gondolok, hogy a vámpírok itt nem hibáznak...szuper erősek a bőrük a napfényben gyönyörű, ők maguk is gyönyörűek, méltóságteljesek, hibátlanok, de még azért is magukat ostorozzák, hogy néha megölnek néhány erdei állatot....
Még az is ami a vámpírmítoszból eredő "rossz tulajdonság" vagy velejáró rossz lenne (mivel egy hibátlan misztikus lény kicsit sem érdekes) még azért is megbocsájtat velübk az író, azzal, hogy Edward ott "sajnáltatja magát" hogy ez egy gyilkos bőre...stb.
Semmi nem állhat az útjukba, ők mégis cukin és alázatosan élnek.
Az meg már tényleg túl idealista a számomra hogy Edward és Bella az első kötetben összejönnek, és 3. kötet kellett ahhoz, hogy végre ágyba kerüljenek (ugye a vámpír mítosz úgy 100 éve összefonódott némi mocskos erotikával, amit szintén kiírtottak az Alkonyatból)
Jó lehet a sok tinédzser lánynak (amúgy én is az vagyok) pont azért jön be mert Edward és a többi pozitív szereplő, olyan gyengéd, bájos, és tiszteletre méltó, mert legyőzi a vágyát a vér után, de ez így nekem hiányos...most akkor ők nem is vámpírok...vagy a vámpíroknak egy túlidealizált változatai....
Az írónő túl sok jó tulajdonsággal ruházta fel szereplőit, önfeláldozás, szerelmünk nélkül élni nem akarás...azt rakta beléjük amit 100 emberben sem találnánk meg a valóságban együtt, és ez nekem sok. Túl tökéletesek, egy vámpírnak tényleg ilyennek kéne lennie? Nem tartom szükségszerűnek, hogy egy vámpír kegyetlen gyilkos legyen, de az, hogy mint olyan, bocsánatot kérjen szinte a létezéséért, nekem már sok...
Rossz tulajdonságnak igencsak híján maradtak, az Alkonyat vámpírjai, ezáltal nem életszerűek, mert lehet, hoy nem léteznek vámpírok, de minden földi lénynek kell, hogy legyen hibája...
Amikor először találkoztam az Alkonyattal én is arra gondoltam, hogy ezt a vámpír szálat kár volt beleírni, mert mint olyan a vámpírmítoszt totál elcs*szte az írónő, nem tetszett, arra gondoltam, hogy ez egy jó kis romantikus regény lenne ha nem eröltette volna bele a vámpír dolgot, mert egy kicsit eröltetett a túlzott tökéletesség ugye "A vámpírok nem csillognak a napon, a mágikus lény amiről írni akartál az a tündér" :) Ez az idézet tetszett...
Egy fantasy könyvnek nem muszáj reálisnak lennie abban a tekintetben, ami mágikus lényeget jelenti, de ha én nekiállok írni mondjuk a boszorkányokról nem fogom beleírni, hogy hosszú farkuk van, általában férfiak a fülük helyén apró denevérszárnyakkal melyet gondosan takargatnak, és a középkor óta egy óriási jégcsapon röpködnek, amit csak akkor tudnak előállítani ha víz van a közelben....Mert a boszorkányokról (csak úgy mint a vámpírokról) már van egy kialakult mítosz, amit lehet kicsit csavarni de az Alkonyat írónője körülbelül úgy csavarta meg a vámpírmítoszt ahogy én fentebb a boszorkánymítoszt...ezzel csak arra célzok hogy van egy határ amin belül kell maradni, hogy ha vámpírkönyvet írsz az általad kitalált vámpírokra még lehessen használni a vámpírjelzőt...
A válaszokban felsorolt regények Darren Shan, True Blood könyvek, Cat és Bones sorozat, Dracula, Vámpírnaplók....
Mindegyikben mások a vámpírok paraméterei...van amelyikben járkálnak a napon van amelyikben meghalnak, van amelyikben szuper képességeik vannak, és van amelyikben nem, hol ölnek hol szenvednek, mégis a szereplőire azt tudjuk mondani, hogy igen ezek vámpírok, pedig nagyon különböznek, és minden író kitalálta a saját vámpírjait, de attól még bennmaradt a határon...
„Harry Potter is all about confronting fears,finding inner strength, and doing what is right in the face of adversity. Twilight is about how important it is to have a boyfriend.”
Én még ennyit tennék hozzá, hogy gyakorlatilag tényleg nem szól másról, csak hogy legyen pasid, mert ha nincs akkor olyan depis leszel, hogy évszakokon keresztül egy fotelből bámulsz ki az ablakon :D
Nekem amúgy nincs bajom a kötettel, amikor olvastam bennem is felmerültek azok amik már fentebb leírtatok, de írói szabadságnak tudtam be :D De most így olvasva rádöbbentem hogy tényleg igazatok van, és ez már túlzás volt :S
Továbbra is szeretni fogom az Alkonytot, viszont a kedvencem sosem lesz, mert nem vetekedik mondjuk egy J. K. Rowlinggal, vagy Dan Brownnal (bár ők igaz, nem vámpír sztorikat írnak), mert ők tudnak igazán írni! Úgy hogy a történet annyi de annyi szálon fut(mondjuk ezt talán rá lehet mondani az alkonyatra is), és több dologról is szól egyszerre. Ez a vámpír történet viszont inkább egy szerelmi drága :)
Tegnap megnéztem az új filmet a moziban a Frászkarika....3D-ben
Tudom ajánlani, minden régi vámpírtulajdonság visszajött benne még a tükörkép hiánya is, sőt még az író arról is tudott, hogy az ezüstöt eredetileg vérfarkasok ellen használták, csak később keveredett bele a vámpírmítoszba....
Tetszett a film, látványos volt, bár nem egy olyan hű-de ha de élmény volt...és főleg azért mert nagyon hiányzott már egy vápírfilm ahol a vámpír nem biztos hogy csodaszép, vagy csillog, vagy sajnálgatja magát, hanem harap, öl és átváltoztat... :)
Egyébként ha elolvasod az eddigi válaszokat talán te is észreveszed a hibákat...nem lenne ilyen sikeres ha az emberek mélyebben gondolkodnának...de sajnos sokaknak felületes a gondolkodása...persze van aki inkább azért szereti mert a romantika érinti meg...abból van bőven...
Aki előtte is vámpírrajongó volt, az nem igazán szeretett bele az Alkonyatba...mert vámpíroknak nem jók ezek az Alkonyat "vámpírok"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!