Szerintetek az Alkonyat szereplőit nem festi le a könyv túl idealistán?
Arra gondolok, hogy a vámpírok itt nem hibáznak...szuper erősek a bőrük a napfényben gyönyörű, ők maguk is gyönyörűek, méltóságteljesek, hibátlanok, de még azért is magukat ostorozzák, hogy néha megölnek néhány erdei állatot....
Még az is ami a vámpírmítoszból eredő "rossz tulajdonság" vagy velejáró rossz lenne (mivel egy hibátlan misztikus lény kicsit sem érdekes) még azért is megbocsájtat velübk az író, azzal, hogy Edward ott "sajnáltatja magát" hogy ez egy gyilkos bőre...stb.
Semmi nem állhat az útjukba, ők mégis cukin és alázatosan élnek.
Az meg már tényleg túl idealista a számomra hogy Edward és Bella az első kötetben összejönnek, és 3. kötet kellett ahhoz, hogy végre ágyba kerüljenek (ugye a vámpír mítosz úgy 100 éve összefonódott némi mocskos erotikával, amit szintén kiírtottak az Alkonyatból)
Jó lehet a sok tinédzser lánynak (amúgy én is az vagyok) pont azért jön be mert Edward és a többi pozitív szereplő, olyan gyengéd, bájos, és tiszteletre méltó, mert legyőzi a vágyát a vér után, de ez így nekem hiányos...most akkor ők nem is vámpírok...vagy a vámpíroknak egy túlidealizált változatai....
Az írónő túl sok jó tulajdonsággal ruházta fel szereplőit, önfeláldozás, szerelmünk nélkül élni nem akarás...azt rakta beléjük amit 100 emberben sem találnánk meg a valóságban együtt, és ez nekem sok. Túl tökéletesek, egy vámpírnak tényleg ilyennek kéne lennie? Nem tartom szükségszerűnek, hogy egy vámpír kegyetlen gyilkos legyen, de az, hogy mint olyan, bocsánatot kérjen szinte a létezéséért, nekem már sok...
Rossz tulajdonságnak igencsak híján maradtak, az Alkonyat vámpírjai, ezáltal nem életszerűek, mert lehet, hoy nem léteznek vámpírok, de minden földi lénynek kell, hogy legyen hibája...
Könyörgök,tedd ezt a kiemelt kérdések kategóriába!:)
Ne szóljon hozzá senki egy ideig,és akkor mehet!
Életemben akkor találkoztam először a Twilighttal, amikor iszonyatos beteg voltam, nem tudtam magammal mit kezdeni, és véletlenül ráakadtam a neten a filmre. Először elbűvölt a sztori, hogy mennyire szereti a lányt a srác, stb... aztán jöttek az apró meghökkenések: csillog? gondolatot olvas? sebezhetetlen? naneee...
Persze a végén csak megnéztem az összes részt, és el is olvastam. A 4-ben már hangosan röhögtem a végén az egész "állóháborún" meg azon, hogy igazából nem is volt tényleges harc. Plusz az is a kedvenc részem volt, amikor Bella teherbe esett. Annyira részletesen elmagyarázta S. Meyer, hogyan működnek a vámpírok, hogy ezek után tök logikátlan volt a gondolat, hogy teherbe tudjanak ejteni bárkit is. Hisz egy csomószor le van írva: szinte halottak, mindenük állandó...
Ja, és külön jó ötlet azt tanítani a fiataloknak, hogy ha elhagy a pasid, akkor válj magatehetetlen szerencsétlenséggé, keverd magad többször is baleset- és életveszélybe, hogy halld a hangját, mert igen, pasi nélkül mint ember nem létezel, senki vagy...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!