Félig Fej Nélküli Nick írt egy verset a saját haláláról. Hol találom meg? Nincs benne a könyvben.

Tragikus vétség, ez nem is kétség,

De mentségem a fáradtság.

Hibázni könnyű, de vége oly szörnyű,

Ha ügyfeled hatalmasság.

Ó átkozott éj, melyen Lady Keway

Megkért, hogy felső fogát,

mely túl nagyra nőtt, még hajnal előtt

Csökkentsem egy picurkát.

Az agyar, mi nőtt, elcsúfít egy nőt,

S az ítélet rögtön kész lett:

A tőke s a bárd immár reám várt,

S a fenőkő, jaj, elveszett.

Hogy felkelt a nap, megjött a bús pap,

S így intett: "Kérlek, ne ríj!

Jöjj, ahogy vagy, nem kell kalap."

S tudtam, már közel a sír.

Rám tört a csuklás, meglátván a csuklyást,

Kinek dolga, hogy fejeket vág.

"Nick, kérlek, hogy ide a fejedet hajtsd le!"

S térdemből kocsonya vált.

A bárdja fellendült, és fülembe csendült:

"Ez lehet, hogy fáj pindurkát."

De minő véletlen, a penge életlen,

S nyakam nem hagyta magát.

De a tompa bárd csak csapkod, nem vág

"Hamar lesz vége, meglásd"

Dehogy lett gyors! Így gyötört a sors:

Negyvenöt fejszecsapás.

Így haltam én, de fejem, szegény,

A sokáig hűséges társ

Nem hagyott el végleg, s most tapsolj meg, kérlek,

Nem sértesz meg véle, meglásd!