Beleolvasnál, ha egy könyv borítóján szerepelne?

Nagyon mély lelkifurdalásom volt. Ha lett volna lelkem, most biztosan darabokban heverne.

Az emberek nem vettek észre semmit. Egy perc alatt lejátszódott ez egész jelenet, így idejük sem volt észre venni akármit is. Ajkam tiszta volt, mielőtt felegyenesedtem, torkát pedig egy kézmozdulattal elfedtem ruhájának gallérjával.

Szánalmas látványt nyújthattam. Koszosan, csatakosan, véresen, bedagadt szemekkel, könnyektől csíkozott arccal.

Újra felkaptam a férfit és felcaplattam vele a lépcsőn. Az emberek már nem szóltak semmit. Csendben utat engedtek nekem.

Fent a szobámban leeresztettem a férfi testét az ágyra. Mert az volt. Egy test. Immár meghalt.

Leültem mellé és sírva fakadtam.

Sirattam őt, hogy elvettem életét. Sirattam magamat, hogy ezentúl így kell élnem. Sirattam a világot is, hogy létezem. Sirattam mindenkit, akinek miattam kell majd meghalnia.

És legvégül átkoztam magam, hogy örültem ennek az életnek és vágytam rá korábban.