Várnátok ennek a regénynek a folytatását?

A Middlestone-i Brook villában nagy volt a felfordulás.

-Apu szerinted melyik ruhát vegyem fel?-kérdezte Julia Brook.

Az apja éppen reggeliét fogyasztotta- habár elég kelletlenül, s közben a Timest olvasgatta. A lány kiterített elé két csodálatos ruhakölteményt- amelyek mondanunk sem kell mind egyedi darabok voltak.

Mr. Brook felpillantott az újságból és elmosolyodott.

-Te mindegyikben szép lennél Julia.

A lány hangos kacajban tört ki e szavak hallatán.

-Apu kérlek ne hízelegj már! Nem vagyok öt éves és épp azért téged kérlek mert te férfi szemmel képzeled el ezeket rajtam.

-Csak nem egy férfinak akarsz tetszeni?-ijedt meg az apja.

Julia arcára csodálkozás ült ki.

-Nem azért megyek a te bulidba,hogy férfiak előtt bájologjak, de mért ne akarnék tetszeni egy férfinak, hiszen már nem vagyok gyerek.

-Én csak féltelek, tudod jól.

-Nem kell engem félteni-mondta dacosan a lány.

Mr. Brook megköszörülte torkát.

-Anyád visítozik odafönn?-terelte másfelé a szót. Ő is ekkora hűhót csap egy ruha miatt.

-Nem hiszem. Csak ideges. Szóval eldöntötted melyiket vegyem föl?

-A bal kezedben lévő jobb-hangzott a válasz, habár nem túl meggyőzően.

-Rendben apu-mondta Julia s felrohant a szobájába.

Mr. Brook pedig visszatért az újságjához de akármelyik cikket nézte nem tudott a tartalmára koncentrálni. Egyfolytában a lánya szavai jártak a fejében. „Miért ne akarnék tetszeni egy férfinak hiszen nem vagyok már gyerek.”

Megfordult a fejében mi lenne ha egy suhanc kölyök szemet vetne rá. Megborzongott. Sóhajtott egyet s kitekintett az ablakon.

Odakinn szép idő volt, a nap melegen sütött s az égen egyetlen felhőt sem lehetett látni. A férfi nézte egy darabig gondozott kertjét, amelyre csak ránézni is jó volt s az embert boldogság árasztotta el. Mr. Brook számára azonban oly megszokott volt e kert látványa, hogy semmi érdekeset nem talált benne, csak unalommal nézegette.

Odafentről léptek zaja hallatszott. Mrs. Newron lépett a konyhába.

-Leszedhetek Mr. Brook?

-Persze,természetesen Molly.

Az asszony összerakta a tányérokat közben belekezdett szokásos mondandójába. Mr. Brook már megszokta ezt az állandó fecsegést a mai reggel eseményei után azonban nem tudott parancsolni indulatainak.

Bocsi ha kicsit hosszú lett:)