Le írnátok a kedvenc könyvetekből a kedvenc részleteteket?

Másnap Sanji nem törődve azzal, hogy ki látja, fogta a kispárnáját meg a takaróját, és átcipelte Yakon szobájába.

"Minek játszadozzam? Egy család vagyunk, nem? Legalább nem lesz több kétértelmű megjegyzés Bart bácsi részéről" - gondolta magában.

Ebben igaza lett, mert az öreg az áttelepedés láttán egyenesen kijelentette:

- Kicsim, amennyiben gondolod, a héten nézhetünk egy nagy franciaágyat.

- Miért? - pillantott rá a lány ártatlanul.

- Mert ami van, az túl keskeny.

- A padló elég széles - felelte, és pont ebben a pillanatban jött elő Yakon is, így ránézett. - Nem?

- De - helyeselt a fiú, bár fogalma sem volt, miről van szó.

- Képzelem - mormogott Bart, aztán pár évet fiatalodva, vidáman megjegyezte: - Ha már itt tartunk, vegyétek meg ketten! Ti tudjátok, milyen kell...

- Bart bácsi, nem figyelsz? - És Sanji fennhangon szavalta: - A padlóról legalább nem lehet lejjebb esni!

- Az igaz... - dönnyögte az öreg megsemmisülten.

- No, akkor ezt megbeszéltük...

S miután valóban ilyen alaposan megbeszélték, mindenki ment a maga dolgára. Mind a négyen betűket kezdtek böngészni: Sanji egy füvészkönyvet, Yakon történelmet, Bart képes magazint, Jools pedig egy agyonszaggatott szakácskönyvet, melynek eredménye elég eltérő viselkedést váltott ki belőlük. Sanji fejbe csapta magát a könyvvel, Yakon döbbenten hümmögött, Bart elégedetten dörmögött, Jools pedig fénysebességgel kezdett pörögni a konyhában. Az okok is különbözőek voltak: kiderült, hogy a fekete ribiszke nem Rubus Fructicosus, hanem Ribes Nigrum; a Földön két világháború volt; az "S" méretű, "Diva" fantázianevű kombiné lila színben is kapható; illetve, hogy a páclébe fokhagyma is kell, ami ugyebár a mártásba se árt, na meg a víz is pont akkor forr fel, amikor a rántás leégni készül...

Miután pedig mindenki elért az éhenhalás szélére, letelepedtek az étkezőben, és jöhetett a nap legünnepibb pontja, ami Jools-ból a világ legragyogóbb mosolyát váltotta ki, azután pedig a leggyorsabb mosogatási technika lebonyolítását.

Jó körmondatok, nem? :D 27/L

Saját könyvből, pontosabban fanfictionból:

"A már-már megkönnyezni való jelenetünk után inkább visszatért Tollashoz, akivel mindketten erősen szimpatizáltunk. A baglyocska értelmesen nézett ránk nagy, sárga szemeivel. A szürke tollú madárka vidáman huhogott immár Netti ölében. Netti az ágyon ülve próbálta Tollas barátunk lábára szerelni a levelet. Vagy öt perc után jobbnak látta, ha inkább rácelluxozza. Így is tett. Mikor Tollas meglátta Netti pink színű celluxtépőjét, szerintem szívrohamot kapott szegény madárka. Mivel még szerintem életében nem látott ilyet, érthető, hogy megijedt a recés részétől. Ha én lennék Tollas helyében, talán azt hinném, Netti le akarja borotválni a tollam. Nekem amúgy néha vannak ilyen defektes ötleteim. Na jó, elég gyakran. Szóval Netti elég hamar túllépett a szenvedésen. Remélem a Roxfortba azt is megtanítják majd, hogyan kell a bagyolpostát gyorsabban „megcímezni”.

Netti „óvatosan” kihajította az ablakon szegény pici Tollast, remélve tud repülni szegény pára. Csúnya baleset lett volna, ha nem tud, de szerencsére Tollas ügyes madár és tud repülni. Szóval vígan szárnyra kapott és minél gyorsabban próbált távozni Netti közeléből, ezúttal a házunktól és tőlem is. A másik bagoly még mindig az ablakpárkányon ült és mérgesen huhogott egyet. Képzeletben elővettem az Értelmezzük a baglyok huhogását című könyvet. Mivel a Roxfortból jött, oda is kéne visszaküldeni. Akkor ezek szerint arra vár, hogy írjuk egy levelet McGalagony néninek."

A másik kedvenc könyvrészletem, majd leírom estefelé, csak most mennem kell tanulni. Az nincs meg a gépen :) Egyébként az a részlet Arnaldur Indriđadon Vérvonal c. könyvéből lesz.

Elle (l/14)

" Hosszú, vibráló hangok,hátborzongató glissandók; a hegedű a maga nyelvén dalolt, és hamis lett mellette minden beszéd. Ám amint erősödött a dal, úgy lett hangosabb a kétségbeesés, mintha iszonytató véletlenség lenne minden szépség; bolondozás, mely úgysem igaz.

Ebben hitt, ez az, amiben mindig is hitt, miközben én egyre a jóságot emlegettem? A hegedűvel üzente meg? Szándékosan hallatta ezeket a hosszú, tiszta, folyékony hangokat, hogy kimondja: a szépség semmi, mert a benne ásító kétségbeesésből fakad, amelyhez semmi köze, mert a kétségbeesés nem szép, így tehát a szépség borzalmas fintor csupán?

Nem tudtam rá a választ, de a hang szokás szerint most is átlépett Nicolas-on. Fölébe nőtt a kétségbeesésnek. Könnyedén olvadt át lassú dallamba, mint medrét keresgélő hegyi patak.Dúsabb, sötétebb lett, volt benne valami zabolátlan és fájó, szívszakasztó és hatalmas. Hanyatt dőltem a tetőn, és néztem a csillagokat.

Fénylő tűhegyek, amelyeket halandók nem is láthatnak. Fantomfelhők. A csupasz, átható hang egyre fokozta a gyönyörűséges feszültséget, aztán elhallgatott.

Nem mozdultam.

Szótlanul tudomásul vettem, mit mondott a hegedű. Nicki, ha beszélhetnénk megint...Ha folytathatnánk "társalkodásunkat"...

A szépség nem árulás, aminek te képzeled, inkább ismeretlen föld, hol ezer végzetes baklövést követhetünk el. Sötétlő és közömbös erdő, hol nincs jelzőtáblája a jónak és a rossznak.

A civilizáció minden rafinériája, a vonósnégyes lélegzetelállító tökéletessége, a Fragonard-festmények pompája ellenére a szépség vad. Ugyanolyan veszedelmes és törvényt nem ismerő, mint a föld volt korszakokkal azelőtt, hogy az ember fejében megszületett az első öszefüggő gondolat, vagy felrótta volna agyagtábláira az első esztétikai szabályokat. A szépség Sötétlő Erdő.

Akkor miért fáj úgy Nicolas-nak, hogy a legreménytelenebb muzsika is át van itatva szépséggel? Miért lesz tőle sebzett és cinikus, bánatos és bizalmatlan?

A jó és a rossz fogalmát az ember alkotta. És az ember valóban jobb a Sötétlő Erdőnél.

Ám Nicki talán valahol mélyen a mindenség ama harmóniájáról álmoddik, melyről én mindig is tudtam, hogy lehetetlen. Ő nem a jóságról álmodik, hanem az igazságról.

Csakhogy most már nem vitathatjuk meg soha többé. Soha többé nem mehetünk a fogadóba. Bocsáss meg, Nicki. A jó és a rossz még mindig létezik és létezni is fog, ám a mi "társalkodásunk" örökre véget ért."

Lestat, a vámpír

Anett (19/L)