Könyvet írok! Írtok ilyeneket?

Amit alatta bemásoltál első bejegyzésben egy kicsit tényleg túl bután hangzik. Ha nem tévedek, két ember beszélget egymással, tehát nem kell mindig odatenni, hogy kérdezte, mondtam.

Így is értelmes például:

- Holnap elutazom - mondtam

- Hova mész? - kérdezte

- Japánba

- Mikor indulsz?

De a két párbeszéd közé be lehet szúrni valamit, hogy például az illető hogyan fogadta az utazás hírét. Nem ismerem a könyvedet, nem tudom mi az alapszitu, ezért csak egy példát írok:

- Holnap elutazom - mondtam

Láthatóan megdöbbentette a távozásom híre, elkerekedett szemekkel nézett rám, mintha nem akarná elhinni, hogy itt hagyom.

- Hova mész? - harmadszorra sikerült megtalálnia a hangját, mire ki tudta bökni ezt az apró kérdést.

Ez most csak egy példa volt. Ám feltétlenül ajánlom még, hogy sokat olvass. Ettől még nem fogod átvenni egyik írónő stílusát sem, fontos, hogy egyedi legyél, és olyat írj, ami tetszik neked. Minél többet és minél gyakrabban írj, mert ha még eleinte nehezen is megy, elakadsz kisebb dolgokon, később ahogy gyakorlottabb leszel, a fogalmazókészséged kiforrottabb lesz, úgy simán át fogod hidalni ezeket a problémákat. Ehhez kell egy kis idő, de semmiképpen se add fel az írást. Lehet, hogy az első könyveddel, történeteddel még nem aratsz sikert, de élvezd az írás örömét.

- Holnap elutazom - mondtam,miközben a taxiban ülve újból ellenőriztem az irataimat.

- Hova mész? - kérdezte a barátom a telefonban, miközben próbálta visszafojtani könnyeit.

- Japánba - mondtam búsan pillantva le a jegyemre.

- Mikor indulsz? - kérdezte hangjában őszinte szomorúsággal, és a telefonon keresztül is hallottam elakadó lélegzetét, ahogy könnyeit fékezi.

Csak arra figyelj, hogy mi derülhet még ki? Az emberek nem márványszoborként bámulják egymást, hanem köhögnek, megemelik a hangukat, megijednek...stb. Próbáld meg elképzelni a helyzetet, és a karakter jellemét,(mondjuk egy nyomozó nem fogja megkönnyezni a vér látványát) hogy hogyan mozog, az érzelmeit, ahogy kiülnek az arcára. Az egész Statikus, és miközben beszélünk rengeteg dolgot csinálunk.

- Holnap elutazom - mondtam, és félrebillentett fejjel figyeltem, hogyan reagál.

- Hova mész? - kérdezte összevont szemöldökkel.

- Japánba - vontam vállat.

- Mikor indulsz?

Ez csak egy példa, persze,a cselekvés attól függ, h ki mit reagál a történeten belül, és h mi az alapszituáció.

Egyrészt, ha letisztázódott, hogy ki kivel beszél, és kiderült, h ki mikor beszél, el is lehet hagyni az ilyen 'mondta, stb' dolgokat. Azért néha nem árt beszúrni, ha hosszabb a párbeszéd, 'h mondta xy', hogy az olvasó ne veszítse el a fonalat.

Másrészt, nem kötelező mindig azt írni, h 'kérdezte', hiszen, ahogy előttem is írták, az emberek nem merednek maguk elé, sóhajtanak, összevonják a szemöldöküket, felpattannak, maguk elé merednek. És ilyenkor össze lehet vonni: "- Japánba- vontam vállat / könyököltem az asztalra / pillantottam rá, stb.

Remélem, érthető voltam, nem szeretnék okoskodni... :/ És oké, nem írom, de az olvasás már önmagában is remek dolog, de írásnál is sokat segít. :)

Mennyi idős vagy? Írtál már máskor is? Ki szeretnéd adatni? (Ha nem szeretnél, ne válaszolj, csak kíváncsi vagyok :) )

Én is írok :)

Ha gondolod, felkereshetsz PM-ben tanácsért :)

De szívesen elolvasnék egy részletet a könyvedből is.

15F

É is kíváncsi lennék :)

Utolsó: 15 f, kérdező: 15 l?

Jól összejöttünk :)

Utolsó, rád is kíváncsi lennék :)

U.i.: én is 15 l vagyok.. remélem, nem veszed oltásnak, amit írtam, nem értek hozzá, csak szeretek olvasni.. Egyébként sztem rick riordantól sokat lehet tanulni :)

Ajánlom ezt az oldalt: [link]

Nagy segítség ilyen esetekben.