100 év múlva tekinthetnek a Harry Potter könyvekre olyan klasszikusként az irodalomtudományban, mint ahogyan ma tekintünk Voltaire, Tolsztoj vagy Dosztojevszkij műveire?

Azokat is a szórakoztatás szándékával írták, az más kérdés, hogy az olvasni tudó közönség mit értett szórakozás alatt. Egyrészt aki olvasni tudott, az magára szedett némi klasszikus műveltséget is. Másrészt értelmiséginek számított, és akkoriban talán még jobban volt idő az élet nagy kérdésein elmerengeni. Harmadrészt az irodalomnak önmagán túlmutató szerepe volt a társadalomformálásban, a gondolkodás megváltoztatásában, és az írók a műveikben (a szépirodalmiakban is) állást foglaltak egy csomó kérdésben.

Ettől aztán így 2-300 évvel a művek keletkezése után ezek olyan "tartalmasnak", "sűrűnek" tűnnek. Nem is keletkezett annyi mű, mint ma (főleg ha ma filmet, sorozatot, videójátékot is ide veszek), így egy-egy jelentős, felkapott könyv évtizedekre hivatkozási pont lett, bekerült az általános műveltségbe, később kötelezővé vált az ismerete, hogy aztán mostanra kezdjen egyre gyorsabb ütemben kikopni, meghaladottá, avittá válni.

A mai "tömegtermelésből" nem is könnyű kiemelni bármit, ami klasszikussá fog válni és nem is csak azért, mert "azt majd eldönti az utókor". Az értéket sikerességben, példányszámban, termelt bevételben mérjük. A Harry Potter például kiváló gyerekkönyv, gyerekeket, fiatalokat érintő kérdésekkel foglalkozik, kifejezetten jót tesz a sztorinak, hogy minden részben fokozatosan tolódik a fókusz a gyerekkortól a serdülőkoron át egész a fiatal felnőttek problémáira, ezért a gyerekeknek évente 1-1 könyv tempóval folyamatosan friss tud maradni 10 és 20 éves koruk közt.

Egyes, akkor is volt tömegtermelés!

Kérdező, 100 év múlva – ha lesz még emberiség – az utolsó három névre sem emlékezni senki. Olyan technológiai átalakulások zajlanak, amelyek teljesen megváltoztatják a történetmesélést. De ez az átalakulás nagyon primitív formában most is létezik, hiszen korábban elképzelhetetlen volt, hogy egy (népszerű) könyv/történet szereplői ezernyi, tízezernyi „pluszt” kapjanak fan fiction-ök révén. A technológia fejlődés pedig ezt sokszorosan (minőségi, mennyiségi, az alanyra szabottan) meg fogja haladni.

(Csak Voltaire-t elnézve: gigantikus életművéből most egy könyvet olvas el/fut át az emberek néhány ezreléke, és ez csak csökkeni fog.)

Eeeeeeeeeeeeehhhhh....

Nem lesz sosem egy szépirodalmi remekműként számontartva (hiszen csak egy gyerekkönyv), viszont a korszakunkat meghatározó műként valszeg tényleg emlékezni fognak rá.

Tetszik vagy sem, a HP megreformálta az ifjúsági irodalmat. Már most klasszikusnak számít.

Ellenben az általad emlegetett írókkal hasonlítani, alma a körtéhez. Értelmetlen.

érdekes kérdés.

Ahogy a 3-as írja, a Harry Potter gyerekkonyv.

A "fantasy" mint mufaj a szórakoztató irodalom ("ponyva") része, nem szépirodalom. Ha klasszikusnak akarunk nevezni valamit, akkor elvileg szépirodalomból kell választani. De a gyerekkonyvekre ez nem vonatkozik.

Lehet, hogy pl. az Austen regények annak idején ponyvának íródtak, de mivel egy mára már letunt korszakról és letunt stílusban írta oket, lehet klasszikusként elemezni.

Ugyanígy ponyvának íródtak az Agatha Christie konyvei - a krimi ("murder mystery") szórakoztató mufaj. De mivel a XX. század elso felének világában játszódik, szókincse, a helyszínek, a szereplok már egy régi világból származnak, emiatt nagyrészt csak rá jellemzoek, ES a legtobb példányban eladott konyvek a világon. Tehá a mufajban a legjobb volt, és bizonyos értelemben klasszikusnak tekintheto.

Igy a Harry Potter mint a gyerekkonyvekbol a mostani legjobb világszerte, szintén bizonyos szempontból klasszikussá vált.

Más kérdés, hogy azok, akik gyerekként a HP-en szerették meg az olvasást, tehát a 35 évesek vagy annál fiatalabbak, felnottként is a fantasy mufajt keresik, a szórakoztató irodalom pedig ontja nekik igény szerint uzletet szimatolva. Mint pl. most a Rebecca Yarros "Negyedik szárny" c. konyve, amely a másik népszeruvel, az "Ehezok viadalá"-val kombinálja a HP-t.

Tehát roviden a válaszom: a HP gyerekkonyv, tehát papíron nem soroljuk a klasszikusok kozé. A fantasy nem szépirodalmi mufaj. De az irodalomtorténet bizonyos értelemben veheti klasszikusnak.

Papíron Tolkien is szórakoztató irodalmat írt, ebbol a szempontból ugyanaz a kategória, mint Agatha Christie. Pont azt mondom, hogy bizonyos értelemben lehet oket klasszikusnak sorolni.

A szórakoztató irodalmat "zsánerirodalomnak" is nevezzuk, tehát a fantasy, thriller, sci-fi, romantikus, romantikus komédia, krimi, horror, mystery, tortenelmi kalandregeny (pl. Ken Follett) stb. elvileg nem szépirodalom.

Attól még lehet nagyon jó (Tolkien jó példa), és szépirodalom is lehet gyenge.

Az Aranyember mennyiben tényirodalom? A Sehol-szigettel például? Quasimodo mennyiben történelmi alak?

A Mester és Margarita túlvilági szeánszai mennyiben fedik az átlag 19. századi moszkvai polgár mindennapi tapasztalatait?

A Szkülla és Karibdosz, a Minotaurusz és az Aranygyapjú mennyiben voltak valós létezők?

Biztos, hogy a fantasy csak XIX-XX. századi találmány, és ami témájában, műfajában ide sorolható, az nem lehet klasszikus?

A "fantasy" nem azt jelenti, hogy valami misztikus vagy természetfeletti van jelen a muben.

Van "high fantasy", "low fantasy", plusz mágikus realizmus. "Low fantasy"-ról beszélunk, ha a létezo (nem elképzelt) világban megjelennek mágikus szereplok vagy események. Pl. Bulgakov: "Mester és Margarita". Mágikus realizmus pl. Grecsó Krisztián "Isten hozott" c konyve, a hazai kortárs irodalomból. Ezek nem a szórakoztató irodalom kategóriába tartoznak. A "high fantasy", a teljesen elképzelt világ, szórakoztató irodalom, és erre szoktunk roviden "fantasy"-ként utalni. Pl. Tolkien "A gyuruk ura", C S Lewis "Narnia".

Sokszor eredetileg valóban gyerekkonyvként is íródtak, a fentieken kívul pl. az "Alice Csodaországban" vagy a HP.

De az, ha valami szórakoztató mufaj, nem jelenti azt, hogy nem lehet értékes, élvezetes vagy nincs nagyon-nagyon jól megírva. Nem jelenti azt, hogy "ciki" lenne, ha szórakoztató irodalmat olvasunk, vagy hogy ne lenne óriási szerzoi teljesítmény ilyet írni. Néha van átjárás is a ketto kozott, pl. Ken Follett muveit (aki saját bevallása szerint is szórakoztató irodalmat ír és Angliában így tartják számon) láttam magyar konyvesboltban a szépirodalom polcon, komolyabb kulseju borítóval. Delia Owens: "Ahol a folyami rákok énekelnek" eredetileg szépirodalom, de a megjelenése után nagyon sok, egyébként szórakoztató mufajt olvasó kezdte vásárolni (a krimi és a romantikus elemei miatt, gondolom), így gyorsan megjelentették Amerikában "ponyva" borítóval, és óriási mennyiségben fogyott.

Az utolsó kérdésedre (ami az eredeti kérdés volt) már kétszer is válaszoltam (5,7): igen, bizonyos esetekben és szempontból, kivételesen, lehet klasszikus a fantasy. De Agatha Christie muvei attól, hogy klasszikusnak értékeljuk, még mufajilag krimik maradnak, a HP pedig lehet klasszikus, attól még gyerekkonyv.

(Furcsa, hogy csakis kérdéseket teszel fel, de nem írod le a saját válaszaidat. Tanárt játszol, hogy rá akarsz vezetni valamire ENGEM?)