Számotokra mitől lesz jó a párkapcsolati dinamika egy könyvben?

Szerintem egy könyvben akkor jó a párkapcsolat ha nem laposodik el a könyv végére, és nem rögtön az elején jönnek össze. Emberileg könyvenként és karakterenként ez változik. Például a Szentjohanna gimiből Cortez és Reni kapcsolata össze sem vethető mondjuk egy történelmi regény szerelmi szálával. Akkor értékelhető egy szerelmi történet ha a korhoz, a történelmi eseményekhez (még akkor is ha most játszódik) hű és pontos. De a kapcsolat azon is függ hogy hány évesek a főszereplők illetve milyen személyiségüek. Ja és az nem jó ha mindenben mindig egyetértenek, sosincs nézeteltérés vagy kisebb vita, és ha szárazak a párbeszédek. Pl ilyenek hogy: - Hogy vagy?

-Jól

-Na az szuper.

Az ilyen párbeszédeket ki nem állhatom, szóval arra szerintem az írónak figyelnie kell hogy olyan legyen a párbeszéd mintha valós emberek beszélnének és nem robotok.

[link]

[link]

[link]

1. - Hogy vagy?

- Jól.

A valós emberek éppen hogy így beszélnek. A regényekben, ahogy írod, a konfliktus viszi elore a cselekményt, tehát az ilyesmi felesleges. Belinkeltem fent a táblázatot: a két ember vonzódik egymáshoz, de belso vagy kulso akadályok miatt "egyet elore-kettot hátra" lesz a dinamika. Attól lesz jó egy ponyva, ha az akadályok valamennyire életszeruek, ha a célzott korosztály vágyaira rezonál a cselekmény és a szereplok tulajdonságai.