Ajánlana nekem valaki egy ilyen témájú könyvet?

Köszönöm az eddigi hozzászólásokat.

Az igazság az, hogy az igazi édesanyja még csak most lett "felnőtt". Egyedül nevelte iskola mellett.. Csak látásból ismerem a lányt, nem rokon, nem ismerős, semmi közeli.. Nagyon hirtelen történt minden ezért ért teljesen váratlanul és felkészületlenül.. Találkoztunk az utcán és odajott hozzám, hogy menjünk el a házához másnap beszélgetni.. Nem tudom miért soha nem beszéltem vele, valamiért a jellemem szimpatikus és megbízik bennem.. Vagy nem tudom én sem értem igazán.. Azt mondta 'ha kell, nektek adom, ha nem holnap elviszik az árvaházba végleg'. Sajnos nem hagyhattam..Gyönyörű gyerek, szeme tele kíváncsisággal és reménnyel... Azóta a papírok már elvannak indítva, várunk egy tárgyalásra.

Olyan körülményekből hoztuk el, hogy szerintem még egy kutyának is jobb sorsa van.. Búcsúzni se búcsúzott tőle, egyszerűen csak kitette az ajtón hogy 'na menjél'

Saját gyerekem még nincs, egyenlőre csak későbbre tervezzük, de azt tudom, hogy úgy szeretem ezt a gyereket mintha a sajátom lenne. Bármit megadnék neki, csak hogy boldog legyen. Azóta nagyon sok mindene van, rokonok, ismerősök is elhalmozzak.. Próbáljuk betolteni az űrt a szívében mert nagyon szeretethiányos, érződik rajta hogy egyáltalán nem volt vele foglalkozva..

Nem szeretném később amikor erre a beszélgetésre sor kerül magunkat feltuntetni megmentő angyalkent, az anyját pedig lemocskolni.. Nem az az ember vagyok.. Egyszerűen csak elmondani neki hogy hiába nem az én pocakomban növekedett soha nem dobnám el magamtól mert már az én szívemben van a helye. Apukát sokat nem említettem, de ő is nagyon kitesz magáért, abszolút kiveszi a részét mindenből és bármit megad ő is neki,annak ellenére mennyire hirtelen és váratlanul, felkészületlen ért mindez minket...