A Dűne könyvek nem olyan jók?

Szerintem egyik könyvet sem azért írták, hogy izgalmas és pörgős legyen.

Az egész lényege az, hogy ne kövessenek az emberek vakon magas rangú személyeket, ne váljanak fanatikussá. Ezt pedig beteljesíti már az első rész is.

Frank Herbert ráadásul unta az egészet, mert nem akart Dűne könyveket írni, viszont a rajongók ezt várták el tőle (és így a rajongókon keresztül a kiadó is). Ezért lényegében kényszerítve volt a Dűne könyvek írására.

Frank Herbert nem egy akció- és kalandregény író. Eléggé hülyeség ezt várni ezért az írásaitól.

Amikor választasz egy könyvet vagy egy írót, akkor érdemes tanulmányozni, hogy miket ír, milyen stílusban és kik szeretik az írásait. Mivel az emberek ízlése eltérő és másról szeretnek olvasni.

„Nem értem miért nagy filozófiai ív a történetben, hogy a hatalom megront amikor ez evidencia.”

Ezt csak a rajongók szeretik belemagyarázni.

"a hatalom megront amikor ez evidencia"

Én nem ezt írtam és egyébként ez tényleg egy félremagyarázás, ugyanis az eredeti kijelentést sem az volt, hogy a hatalom megront, hanem az, hogy a hatalom felfedi valaki valós énjét. Ez olyan, mint amikor eltorzult a halottról igazat vagy semmit a jót vagy semmit mondásra.

A vakon követés akkor is rossz, ha Paulhoz hasonlóan valaki nem romlott. A hiba nem a vezetőben van, hanem a fanatizmusban. Ez a lényege és nem az, hogy valakit megront a hatalom, mert ez nem igaz Paulra.

Kérdező! Én még csak az első két könyvet olvastam, de ezek alapján maximálisan egyetértek veled!

Én alapból azon az állásponton vagyok, hogy a könyv minden esetben jobb, mint a film, max. ugyanazt a színvonalat sikerül hozni néhány filmváltozat esetében (számomra pl. A Gyűrűk Ura filmek, vagy az első három Harry Potter film). Ez alapján, mivel David Lynch Dűne filmje nekem tetszett (a sokszor röhejes 80-as évekbeli látványvilág és gyenge színészi játék ellenére), azt vártam, hogy a könyv igazán nagy élmény lesz. Ezt erősítette bennem az is, hogy rengeteg hazai és külföldi rajongótól olvastam, hogy mennyi minden maradt ki a Lynch-féle filmből, mennyi jól kitervelt intrika, hatalmi manipuláció és filozófiai elmélkedés van pluszban a könyvben (én az ilyen részeket szeretni szoktam könyvekben). Nos, már az első könyvet elolvasva hatalmas csalódás ért, a fentieket max. nyomokban találtam meg a műben, de ott is rosszul megírva: sokszor túl van fogalmazva, magyarázva, de így sem érthető, valahogy folyamatos hiányérzete van az embernek. Nem azt érzem, hogy igen, ez elgondolkodtatott, erre a kérdésre direkt nem ad választ a szerző, mert rám bízza, hanem inkább azt, hogy itt valami kimaradt. Tipikus példa erre számomra a vacsorajelenet. Megy a hosszas, vontatott rágódás a nagy semmin... Szóval nekem a Dűne az a könyv maradt, aminek az alapötlete zseniális, a megvalósítása viszont rémesen gyenge. (Persze lehet, hogy én és te vagyunk fordítva bekötve, mások meg szoktak döbbenni, ha elmondom, hogy hasonlóan érzek pl. több népszerű Stephen King könyv kapcsán is.)

Megjegyzem, nekem az új filmekkel is van bőven bajom. Látszik, hogy rengeteg munka és pénz van benne, a látvány eléggé ott is van a szeren, de valahogy az egész történet olyan lélektelen, hiteltelen lett számomra, míg a Lynch-féle filmben legalább valóban volt élet, beszippantott a kitalált világ. Ráadásul még több minden maradt ki/változott meg a könyvhöz képest, mint a régi filmben. Legalább a színészválasztás, és a játék rendben volt a legtöbb esetben, bár ott is jutott a zseniális döntések (Timothée Chalamet, Stellan Skarsgård, Anya Taylor-Joy stb.) mellé néhány borzalmas választás is (Zendaya, Christopher Walken).