Az írók mennyire szerkesztik meg a könyveiket?

Én azon a véleményen vagyok, hogy megszületik, és leírják. Néha változtatnak rajta, hozzáírnak, elvesznek. Nekem is van saját történetem, csak időm nincs, hogy leírjam. Pedig van eleje, vége, talán még közepe is.

És, hogy hányan próbálnak könyvet írni? Minden harmadik vagy ötödik középiskolás. Ebben biztos vagyok. Aztán páran, akiknek megmarad a türelmük, próbálkozni fognak később is. Megint mások örökre a sarokba dobják a lényük ezen részét, és úgy tekintenek rá, mint valami kamaszkori szeszélyre. Egy film vagy könyv hatására ők is úgy érzik, képesek alkotni, aztán megkapják életük talán első kritikáját, és ez sokat visszavesz az önbizalmukból. (én a karcolat.hu-ra küldtem befejezetlen írásokat, és néha nagyon szigorúak tudnak lenni, akaratlanul is, de engem például ez nem tántorít el attól, hogy egyszer leírjam mind ama történetet, ami séta közben vagy a buszra várva megszületik a fejemben.)

nem értek egyet az előttem szlóval:)

(bocs ha hülyén írok, tegnap eltört a kezem)

Szóval.

én már azelőtt is írtam, mielőtt tudtam. Magányos voltsm, faluban laktam, csonka családban a mamamnal, és csak a fantazoam volt, mire támaszkodhattam. elképzeltem magam ilyen olyan szuperhősnek, akire minfenki féltékeny, vagy eljátszottam a történrtrket a játékaimmal, és ez teljessé tett. Aztán h megtanultam írni - úgy 3.-ban vetettem először papírra gyerekrs fAntáziám. Onnantól a magány csak egy lépsre volt a szerelemtől, és attól, hogy a szereplőim emberekre cseréljem. Szgépem nem volt, de emlékszem, napi egy füzetet vettem a boltban, és mamamtól is csoki helyett azt kérrtem. :)

én mindig írtam. mindig tele írtam a napi füzetem. imádtamm nem törődni vele valójában ki vagyok, és h bánnak velem az iskolában. Szerencsés voltam, mert mindenki tiszteletben tartotta-a tanárok, mamám, rokonok... de persze mind kiröhögött, írjál csak írjál, úgysem leszel író, és íme: nesze nektek!

Aztán mikor elkezdtem a második nagy könyvem, elköltöztünk, és sokáug nem írtam- a város megváltoztatott. nem regélném túl, lett pasim, jöttek egymás után, az új sulibs beilleszkedtem, és jajj de élveztem, amíg két évvel később nem tört fel bennem újra a vágy, h írjak. folytattam is, de átestem a ló tulsó oldalára, h a könyveim - mert novellát, verset sosem írtam, csak regényt - fontosabbsk legyenek mindennél. még a pasimnál is, így h ne menjen rá több kapcsolatom, meggyűlöltem az írást, pedig már 1 szgépet is kaptam hozzá. Nem írtam egész 17 éves koromig. Ekkor a középskolás batátnőm egyik cd-men talált írásokat. és mikor dícsért, nem álhattammeg, h ne nyissam meg a word-öt :) onnantól megin írtam, amíg a fickóm el nem hagyott, és ki nem buktam :D De aztán rengeteg bőgés meg síránkozás után jött valaki, ki azt mondta, csináljam amit szeretek, ő nem gátol ebben. még 1 laptopot is vett, h azt csináljam, mit szeretek :D így készült el 19 évesen az első könyvem, amit szakértőnrk is megmutattam. Ebből mrgjelent 1 novella, az uj könyvemből pedig kettő. Az utóbbin méf javában dolgomék, ha nem baleseteztem volna. elhiheted mit érzek most. három hétig attól fosztottsk mg, ami az életem. és pont úgy baleseteztem, mint a könyvemben :) hát nem szép?

Ezzel ki is merítettem mit jelent egy írónakk a könyve. Az meg h minden 3. középiskolás, kétlem. bár már dolgozom, nem emlékszem hogy rajtam kívül az osztákombsn írtak volna. ők olvastak, de persze magában a sulibsn voltak tehetséges írópAlánták, de ha 5 azzal sokat mondtam.

:) nem is haragból mondtam, azért i ítam oda, h voltak páran. elárulom, h anym is író akar lenni, de nem igazántesz érte sokat, ha meg mégis ír valamit ugye elhozza hozzám, ledobjaa elém, és javítsam ki:D

akkoer viszont a hajam tépem....

rosszabb mint a középsulisok, akiknek gyk-ról taanácsokat szoktam adni privibe :D

ők viszont a twilight miatt írnak 80%.Szerencsére találkoztam olyanokkal, akik komolyabb témával dolgoznsk, egyébként az ilyen kezdő írók miatt látogatom a gyk-t. vannak olyan aranyosak, akikben témától függetlenl jó látni, h tényleg jelent valamit, és szereti csinálni. nekik olyan jó tanácsot adni, mert mlékszem, én is hogy örültem a véleményeknek, még akkor is, ha laikusok miatt bőgtwm a fürdőben, de másnsprs megadták a lökeetet, h ujra írjam. én viszont olyan kriztikát senkinek sem adnék főleg nem 1 tizen évesnek, h eldobja a tollat, és elérje azt, amiben én szenvedtem sokáig: nem azért írtam, mert szeretek, hanem h megfeleljek. és nehéz volt ujra megtalálni az örömöt a sorok közt ::)))

Szia!

Mivel én amolyan szabadidős írónak készülök - erre mondják, hogy naiv ábránd-, és már két könyvet megírtam, leírom a tapasztalataim :)

Az ötlet születését nem tudnám megmagyarázni. Egyszerűen csak jön, hirtelen az eszedbe ötlik valami, egy apró gondolat, egy jelenet vagy akár egy csattanó, ami a kiinduló pont lesz, és amit akaratlanul is kibontakoztatsz magadban.

Nos, mivel én gyerekkorom óta írok, természetes volt, hogy papírra vetem az érkező gondolatot. Először az ötletből kiindulva leképzeltem az alaptörténetet, azt, hogy tulajdonképpen mi a mondanivalója az egésznek, a fő karaktereket, a fő cselekményszálat, na meg már az elején tudtam, hogy mi lesz a vége - és leültem írni:)

Na ilyenkor jönnek a meglepetések. Újabb és újabb ötletek azületnek, és mivel részletezni kell a cselekményt, időnként elkanyarodsz erre-arra, amiből akár egy teljesen új elképzelés is születhet. Ahogy egyre kidolgozottabbá válik a cselekmény, ráébredsz, hogy egyes szereplők feleslegesek vagy épp be kell illesztened egy új embert, esetleg hogy néhány történés nem illik az egészbe, vagy hogy a logikai buktatók miatt át kell alakítanod dolgokat.

És ebből következik az, hogy valóban a könyv írja magát, mert lehetnek elképzeléseid, de nem láthatsz előre mindent. :)

Egyszerű és gyors? Dehogy! :))

Persze akadnak kivételek, van hogy valakit annyira elkap hév, hogy ha nincs más dolga, 3 hét alatt papírra veti az első változatot, de ez ritka.

Vannak, akik évekig kotlanak fölötte, de azért szerintem fél év alatt össze lehet rakni egy könyvet. Igazából meglenne hamarabb is, de ugye az embernek rengeteg más dolga van, és ideje kevés.

Szóval az időtartam nagyon függ attól, hogy mennyire tudsz a könyvre összpontosítani.

És hogy nem egyszerű, azt mi sem bizonyíthatná jobban, minthogy oly sokan már az elején feladják. Mert míg én írtam a könyvemet, megtapasztaltam, hogy kemény és fárasztó meló. Az már más, hogy az ember élvezi és később csak a jó marad meg belőle:)

De azt hiszem, az emberek többsége hamar rájön, hogy a könyvíráshoz igenis rengeteg kitartás kell. Néha már én is majd' eldobtam a fenébe, de szerencsére nem gondoltam komolyan.

Az pedig, hogy mit tesz sikeressé egy könyvet? Ennek nincs titka. Mondanám, hogy történet legyen egyedi, legyen ütős, legyen ilyen és olyan, de ez nem általános igazság.

Dan Brown-t sokan olvasták, mert új oldalról közelítette meg Jézust. Paulo Coelhot-t is milliónyian olvassák, pedig ő általános témákról ír:)

Szóval, erre nincs biztos recept:) De én azt hiszem, érződik egy könyvön ha szeretettel írták.