Miért olvasnak az emberek Dark Romance könyveket? (Persze van kivétel)

Mert az erőszak romantizálva van. Pontosan emiatt károsak ezek a könyvek.

Viszont a "kedvemért megváltozik a rosszfiú" tipikus szterotípia a női álmodozások sorában, és ezek a könyvek erre játszanak rá.

14 éves kislányoknak meg baromira nem kéne dark romance könyveket olvasni, mindentől függetlenül.

Egyrészt ez egy kontextus, amit tudni KELL kezelni! Ok, ez a könyv tematikája, ebben a tudatban olvasom tovább, de tudom hogy a valóság nem ez.

Másrészt ennyi erővel a horror filmekben támogatom a gyilkolást és romantizálom a gonosztevőket. Nem! Ez is egy kontextus amit tudnunk kell kezelni. De olvasva a könyvet vagy megnézve egy filmet nem az lesz az első gondolatom, hogy venni akarok egy fegyvert...

A tinik mindenért is rajonganak, ami kicsit is eltér (majd felnőnek), a HA marketingje pedig egész jó volt.

Azért, mert a lelkem sötétségre és szadizmusra szomjazik.

Amúgy meg ez egy fikció. Senkit sem erőszakolnak meg, mert ezek nem létező emberek. Egyeseknek meg kell tanulni elválasztani a valóságot a fantáziától.

A fikció azért létezik, hogy átélhessünk dolgokat, amiket a valóságban nem akarunk vagy nem tudunk.

#4 de ha már ez a kategória neve, hogy dark romance miért van valaki meglepődve, hogy a sötét dolgokat romantizálja?

Ez olyan, mintha meg lennék lepődve hogy a paprikás krumpliba van krumpli...

Ez egy műfaji sajátosság, ami hű marad a nevéhez.

Amúgy minden író már az elején leszögezi, hogy durva tartalomra kell számítani. Mit gondoltok, a legdurvább jelenet egy pillangó megcsodálása lesz?

Ha valaki nem bírja ne olvassa.

5, Még mindig nem érted. Nem azzal van a gond, hogy olyan dolgok vannak a könyvekben, amit "ha valaki nem bírja ne olvassa". Azzal van gond, hogy ezek nem elítélendőnek vannak beállítva, hanem normálisnak, sőt, egyenesen szexinek. (Szemben a thrillerrel, ahol a zseni és hányattatott sorsú sorozatgyilkost is elkapják a végén, és ő marad a rosszfiú, hiába sajnáljuk a bántalmazó apja miatt.)

Ha valaki megerőszakol, és én utána belészeretek, akkor az kb stockholm szindróma-jellegű történés, és minimum aggályos. Nem jajdehatározott jajdeszekszi férfiállat, akinek az a pozitív kiemelendő tulajdonsága, hogy nem lehet neki nemet mondani, mert mindig megkapja, amit akar... Az előbbivel semmi gond, remek történetet lehet belőle kialakítani annak minden lelki vonzatával együtt, az utóbbi viszont - főleg egy kamaszlánynak - borzasztóan káros. Te felnőtt fejjel lehet, hogy fel tudod mérni, mennyire nem reális az ilyen, de egy kislány, aki arról áradozik, hogy legjobb fictional boyfriend evör, az nem fogja érteni. Az azt fogja érteni, hogy az a vonzó férfi, akinek nem lehet nemet mondani, és élőben is bele fog menni a bántalmazó kapcsolatba.

És most csak egyetlen példát emeltem ki, ami még nem is túl durva igazából, vannak ennél sokkal extrémebbek is az ilyen könyvekben.

Ott van pl. a Szürke 50 sorozat anno. (Tudoooom, az nem dark romance.) Az ezekhez képest limonádé, bár anno ugye elég nagy port kavart, hogy ilyenek vannak egy romantikus regényben, mint bdsm. Akkoriban maga a bdsm szubkultúra háborodott fel végtelenül, hogy mennyire helytelenül jeleníti meg a regény és károsan romantizálja a szadomazoszexet. Nem véletlenül.

Hát igen, attól, hogy egy felnőtt (remélhetőleg) meg tudja érteni, hogy ezek nem oké dolgok, egy gyerek nem biztos, ezért lehet káros. Példa: csomó tini, aki olvasta a Szent Johanna gimit, középiskolát kezdve kissé koppant, mikor kiderült, hogy ja, hát az nem olyan, mint a könyvben...

Dark romance könyveket olvasó tizennégy éves fantáziavilágának ütközése a valósággal kissé súlyosabb lehet.