Tudok úgy írni egy várandós nő szemszögéből, hogy én még sosem voltam terhes és nem is szeretnék?

Ha csak arról lehetne írni, amit valóban megtapasztaltunk, a könyvek túlnyomó többsége nem is létezhetne.

Csak járj utána a dolognak, ennyi.

Egyik könyvem egyes szám első személyben íródott. Brutális gyermekkorom volt, felnőttként bűnözővé lettem, és végül ki is végeztek.

****

Kerüld el az olyanokat, amiről úgy érzed nem biztos, hogy megállná a helyét.

Sokkal jobban meg tudod írni az olyan dolgokat, amiket rendesen kikutatsz.

Több lábon áll a sztori, mert több szemszögbõl látod a dolgot, a forrásaidat ugyanolyan súlyban veszed figyelembe.

Amit ismersz, azt nehéz más szemszögbõl megnézni, mert nem jut eszedbe, hogy körbejárd.

Pont azért, mert evidensnek érzed.

Nagyon alaposan nézz utána, de persze.

Én is nemrég írtam meg egy szülés-jelenetet. Életemben nem szültem, de láttam már szülést gyakorlaton, tanultam róla, így nagyjából elképzelhettem, milyen.

De pl a repülés jelenetet is hasból írom (tündérek), mert

1. tériszonyos vagyok

2. nincs szárnyam :D

3. nem repültem vagy szabad-estem sohasem.

Előtte néztem videót madarakról, go-pro felvételt sólyom szemszögből stb, hogy tudjam, kb mit láthat valaki a magasból.

Biztos hogy meg tudod írni. Persze sok munka lesz vele. Nézz videókat terhességről és simán menni fog :D

Amikre figyelni kell (szerintem irritáló sok könyvben bár még én sem voltam terhes szvl pontosan nem tudom hogy hogy van) amikor a nő a terhesség közben is (a szülés előtt pl ) harcol meg eljár maratont futni.