Volt olyan kötelező olvasmány amit egyáltalán nem olvasta el gyerekként mert annyira szar volt? Ha igen mi?

Utolsó vagyok, bocsi, még eszembe jutott 1-2 dolog. Nos, a Kele is fel volt adva nekünk (talán harmadikban), de olyan unalmasnak tartottam, hogy anyukám hiába olvasta fel nekem, semmire sem emlékeztem belőle. Csak arra emlékszem, hogy ott vergődöm a kanapén és próbálok odafigyelni arra, amit olvas, de nem megy. :D

Ahogy visszaolvastam a hozzászólásokat, eszembe jutott, hogy a Kafka Átváltozást imádtam! Talán az volt, ami tényleg nagyon tetszett, meg volt még az Ivan Iljics halála, az is jó volt, bár ezek csak rövidke kis valamik voltak.

Egyébként mentségemre szóljon, én mindig megpróbáltam hangoskönyveket hallgatni az olyanokból, amiknek az olvasása szenvedést okozott, de egyszerűen nem bírtam azokat se végighallgatni, mert annyira vontatottak és unalmasak voltak, hogy tűrhetetlen volt számomra, így inkább feladtam. Egyedül a Tóték c. regény olvasását tudtam a filmfeldolgozás (Isten hozta, őrnagy úr!) megnézésével kiváltani, és az nem is volt annyira borzalmas, sőt, tetszett.

A legtöbb kötelező olvasmányt nem olvatam csak az összefoglalást max belőlük ami 1-2 oldal mert a tanár folyamatosan olvasónaplókat íratott velük, de amit olvastam az a Légy jó mindhalálig; Ábel a rengetegben; Márió és a varázsló; Franz Kafka: Az átváltozás; és a Kőszívű ember fiait de azt csak kb az 1/3-ig.

Amúgy szeretek olvasni de ezek a kötelező olvasmányok számomra nagyon unalmasak többnyire.

Az ember tragédiáját azt szerettem. IGen érdekes és tanulságos mű. El lehet rajta gondolkodni hogy a mai társadalom hol tart emberileg.

Összességében az Egri csillagokat is csak a feléig tudtam elolvasni, az Anyegint pedig egy versszak után feladtam, nem értettem belőle semmit.

Sok felesleges könyvet talált ki a tanár hogy olvassunk ki, nyelvtan órát meg elfelejtett tartani, csak az irodalom ment. Nem tartom hülyeségnek az irodalmat, de rengeteg felesleges tanagyag van benne, pl az életútjai az íróknak, költőknek. Nyilván vannak alap szerzők akiket illik tudni hogy kik voltak, de nem hiszem hogy a 13. századi alkesz szerzetes olyan fontos tananyag.

Ja! -Nekem is "kedvencem" volt, amikor arról kellett számot adni, hogy melyik költő/író mikor és kiket dugott! Ez egy nagyon fontos, a világtörténelem menetét jelentősen befolyásoló körülmény - a diliseknél!

Meg hogy milyen korszakokat éltek meg... Lényegtelen! Elmenetek otthonról, aztán másként jöttek haza (ott legbelül, az agyuk helyén)!

A lőtéri kutyát nem érdekelte - és érdekli - úgy, ahogy az sem érdekel senkit, hogy én mire gondoltam 1990-ben, amikor megírtam egy dalszöveget!

Vukon és a Pál utcain kívül egyiket sem. Utálatos szr volt az összes. Beleolvastam, de átlag 20-40 oldal után hajítottam is a sarokba kb.

Érthetetlen, bonyolult nyelvezet, régi szavakkal, aminek a felének utána kellett keresnem, a francia könyvnél pl ki sem tudtam ejteni semmit, és még sorolhatnám.

"Kötelezők" címén jól megutáltatják a gyerekekkel az olvasást, aztán megy a vekergés, miért nem olvas a gyerek.

Na, vajon, miért??? Mert ilyen szrokon kell átrágnia magát, ahelyett, hogy a korának megfelelő regényeket olvasna.