Hogyan lehet motivációt szerezni az íráshoz?

Ez nyilvan az ötlet milyensegétől is függ, de lehet megpróbálkozhatnál novellák írásával. Azok gyorsan megvannak, nem veszted el a motivációdat mire készen lesznek, plusz kevésbé bonyolultak és nem kell átírni folyton.

Aztan ha ezek mennek, haladhatsz felfelé terjedelemben.

Egyszer egy író (fogalmam sincs, hogy ki) azt tanácsolta, hogy vagy írsz vagy nem csinálsz egyáltalán semmit. Akár a fejedre is állhatsz, ha nem írsz aznap, akkor ne is csinálj semmit egész nap. Nem foghatsz neki mondjuk takarítani, kutyát sétáltatni írás helyett. Vagy írsz vagy nem csinálsz semmit. Ez mindig arra motiválta, hogy inkább írjon, minthogy elvesztegessen egy egész napot.

Kipróbálhatnád a pomodoro technikát is. Az a lényege, hogy 25 percig dolgozol, tartasz egy 5 perces szünetet, és folytatod így tovább. Én úgy szoktam, hogy 4*25 percet dolgozom 5 perces szünetekkel, aztán tartok egy 15 perces szünetet, és utána megint egy 4*25 percet dolgozom. Így úgy tűnik, mintha rövidebb idő alatt több munkával tudnál végezni. Becsapod az agyadat, mondván, hogy csak 25 percre ülsz le dolgozni, közben már vagy 4 órája ezt csinálod. Számomra legalább is ilyen.

Másképp pedig türelmesnek kell lenned magaddal. Nyilván nem lesz tökéletes a regényed már az első verziójában. Én általában úgy szoktam, hogy kidolgozom a részletek nagy részét mielőtt nekifognék egy sort is írni a tényleges regényhez. Több időt töltök így a karakterekkel, jobban megismerem őket, emiatt pedig olyan mintha csak elmesélném a történetüket, nem pedig megírnám azt. Ha érted mire gondolok. :D

Rövidebb írásokat egy lendülettel írok meg. Ha megzavarnak közben, nem tudom folytatni. Hetekig pihentethetem, mindhiába. Kisregényt is írtam meg egy nap alatt. A korrektorom nagyon alapos, szint már lektori feladatokat is elvégez. Rendszerint csak néhány elütést javít. Pedig tapasztaltam sokszor más szerzőknél, hogy 50-60 kéziratoldal után is észrevesz ellentmondásokat. Ilyenkor rákérdez.

Nagyobb terjedelmű regényeknél is jellemzően egyszerre sokat írok. Rá kell hangolódnom a folytatáshoz. Elő-előfordul, hogy egy-két hét pihenő után folytatom, és néhány oldal után eldobom, mert más mentális állapotban vagyok, és az olvasó is érzékelné a törést.

Soha nem írok témavázlatot, nem folytatok tanulmányokat helyszínekről. Nem én írom a könyvet, hanem az ír engem. Ha leülök dolgozni és nem jönnek magától a sorok, akkor nem érdemes erőltetnem. Ha elkezdem javítgatni, módosítgatni, akkor az szinte mindig a papírkosárban végzi.

Néha olyan ujjgyakorlatot is végzek (önmagam szórakoztatására), hogy egy itt felbukkanó regénykezdeménnyel játszom kicsit.

Nemrégiben volt egy olyan kérdés, amelyben egy vagyonos vállalkozóról tervezett írni a beírója. Amit mutatott, az olyan volt, mintha a police.hu-n néznéd a körözöttek listáját. Kamu futó, név, családban elfoglalt helye és szerepe a vállalkozásban.

Nos, nekem pont ez adott egy ötletet. Választékos irodalmi nyelven leírtam egy vidéki kúriát, ami most ködbe burkolózik, de máskor vidám és hangos. Valaki az ablakon át rálő a főszereplőre, majd telefonon megfenyegeti, hogy ha nem fizet, akkor a következő a fejébe megy. És a kedves lánya üdvözli. A folytatás bármi lehet. Ha valaki gazdag, lehetnek irigyei, szerezhetett ellenségeket.

Ebből a néhány sorból el lehet vinni arra, hogy valamikor egyszerű, kedves, jólelkű, de csóró volt, és felfelé kapaszkodva lett gazember. De akár szerelmi történet is kialakulhat, ahol ez a merénylet csak egy intermezzo.

- Ne közben írd át! Írd meg az egészet, majd hagyd 2-4 hétig érintetlenül, ne is gondolj rá, és utána írd át!

- Nézz hasonló témájú filmeket, sorozatokat

- Olvass hasonló témában (ezt nemtom miért nem feljebb írtam)

- És az sem rossz megoldás ha holtponthoz érsz, hogy leülsz és kierőszakolod magadból azt az 1-2 oldalt, utána ismét belejossz

Nincsen olyan könyv, ami egyből perfektül meg van írva.

A könyv írás része az, hogy dolgozol rajta, amíg nem tökéletes.

Egy hosszú folyamat.

Ha nincsen benned meg az, hogy alázatosan dolgozz rajta, akkor felejtsd el azt, hogy könyvet írsz.

Van, hogy a kiadó/menedzser visszadobja kijelölve az adott részeket, hogy írjam át.

Megesik, hogy 100 oldalt kell módosítani,hogy egybevágjon minden részlet. Hiteles és logikus maradjon.

Ha nem vagy elkötelezett a műved felé, akkor hagyd s írj inkább naplót kisebb mikro sztorikkal, vagy ötletfüzetet vezess.

Sem az írás, sem a szobrászat, se semmi más alkotás nem úgy készül el, hogy pikk-pakk kihányod.

Sok munka, idő, precizitás, elköteleződés, alázat s maga a mű elkészítési folyamatainak élvezete alap.

A szünetek betartása, testmozgás is alap, ha írsz.

A szellemi mu kák mellett kifejezetten jót tesz pl egy kis torna, bicózás vagy bármi mozgás.

Nekem az írásban közbeni motivációm a mottóm: Sose add fel!

Így csak akkor hagytam abba kézirat írását, amikor maga az alapötlet is kudarc volt.

Én szeretek javítgatni. De talán neked az kell, hogy ne állj meg, hanem maradj benne az írás lendületében.

Az első változata egy kéziratnak mindig nyersebb, de a javításnak meg jót tesz az idő, mert frissebb szemmel könnyebb észrevenni a hibákat.

Engem inspirálni szokott, ha tudom, hogy meg akarom majd mutatni valakinek. Leheet, hogy egy előolvasó neked is jót tenne.

Én most nagyon jól haladok, talán azért, mert hagytam idöt arra, hogy megérjen a történet a fejemben, így nem csak egy alapötletem volt, hanem egy jól felépített cselekmény, bonyodalmak, karakterek. Még jutnak eszembe hozzá ötletek folyamatosan, de tudom, hova szeretnék eljutni, és ez inspirál.

Utolsó vagyok.

Én már egyébként 10 éve komolyan veszem az írást, de csak 2 befejezett kötetem van. Az egyiket az elején írtam (15 éves koromban). Olyan is, amilyen. 😄

A 2-at jóval később kezdtem el írni, de minden egyes félbehagyott munka is gyakorlás, és közben a személyiségem is fejlődött. Ez a regény már színvonalasabb volt. Egy pályázaton is részt vettem, és jó eredményt értem el. Annyira nem, hogy ki is adják, de volt lehetőségem lektorokkal együtt dolgozni, hogy fejlődjek. Ott rávilágítottak olyan hibáimra, amikről én nem tudtam. Ezután jött egy hosszas tanulási folyamat, de elfáradtam. Megint sokáig nem voltam képes olyan ötlettel előállni, ami mellett ki is tartottam. Épp, mint te.

Volt egy időszak, amikor egyáltalán nem is írtam semmit. Sokat gondoltam rá, de nem vitt rá a lélek.

Mostanában kaptam újult erőre, és azt érzem, hogy a mostani regényemet be fogom tudni fejezni. Már rég nem jutottam el eddig. Szépen gyarapszik.

Ez is egy tanulási folyamat. Talán még nem tartasz ott, ahol szeretnél, vagy csak túl kritikus vagy magaddal szemben, ezt látatlanban nem tudom. De remélem, megtalálod azt az ötletet, amire rá tudsz koncentrálni.